Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
VÍZGÉP 22 Szitkey, 1959. 4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN tás megoldása volt a sürgetőbb, mert hatása a járványveszély szempontjából közvetlenebbül volt kimutatható. A régi földszintes, barakkszerű épületekből álló munkáskolóniák, valamint a külső városrészek részére csak közkifolyós ellátást nyújtó vízművek épültek, amelyek csatornázást még nem igényeltek. így legtöbb városban a közműves vízellátó berendezések előbb létesültek, mint a csatornaművek. Néhány kivételes esetben azonban a csatornamű kiépítése megelőzte a városi vízmű, még ritkábban a törpe vízmű létesítését. Ilyen eset rendszerint ott fordult elő, ahol a városközpont házi vízellátó berendezésekkel kiszolgált emeletes lakó- és középületeinek szennyvízelvezetése csak szennyvízcsatornázás kiépítésével volt gazdaságosan megoldható (pl. Nyíregyházán vagy Békéscsabán). De ezekben az esetekben sem a város egészét ellátó közüzemi csatornaművek teljes kiépítése történt meg, hanem csak egyes belső városrészeket kiszolgáló kis művek épültek. Általánosabb volt, amikor a csapadékcsatornázás létesítése megelőzte a vízmű létesítését. A csapadékelvezetés ugyanis zárt beépítésű, szilárd burkolattal ellátott, rendezett városi utcában nyílt árkokban már nem volt megoldható, ezért a város rendezésének egyik fő feladatát képezte. Hozzájárult ehhez, hogy a többnyire tisztítóaknák nélkül kis mélységben létesített, nem szigorú vízzárással fektetett, és tisztítóberendezést sem igénylő részleges csapadékcsatornázás beruházási költsége a csatornaműhöz képest alacsony volt, az összegyűjtött csapadékvíz elhelyezése sem okozott lényeges gondot a befogadó vízminősége tekintetében. Amikor viszont egy-egy településen megépült a vízmű, szükségmegoldásként ezeket a csapadékcsatornákat használták fel a megnőtt szennyvízmennyiség továbbítására, aztán a szükségmegoldás állandósult, és elodázta a szennyvízcsatornamű kiépítését.22 A közműolló a települési vízgazdálkodás ivóvízellátási és szennyvízcsatornázási alrendszere fejlesztési aránytalanságait százalékban kifejező mutatószám. Elsődleges olló a két rendszer közötti kiépítési különbség, melynek mértéke jellemezhető azon lakosok és/vagy lakások számával, amelyek vezetékes vízzel igen, de csatornahálózattal nem ellátottak. A gyakorlat általában a könnyebben meghatározható, a lakások bekötéseire vonatkozó százalékos értékekkel számol. E mutató egyébként mérvadó egy vizsgált térség általános életminőségének tárgyalásakor is. CSATORNAÜGY ÉS A VÁLLALATOK A vízellátás és csatornázás vízgazdálkodásba történő integrálódása után, az 1950-es évek végétől a központi irányítás megerősítésére valamennyi Vízügyi Igazgatóságon vízellátási és csatornázási osztályokat hoztak létre. A feladatok végrehajtásához egymás után alakultak a vízügyi ágazaton belül és kívül a szakvállalatok. Ezek közül megemlítendő a Lajosmizsére települt Vízgépészeti Vállalat és a budapesti székhelyű Vízépítő Vállalat.
