Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE NYÍLIK AZ OLLÓ Az OVH Dégen Imre irányításával egyre nagyobb elismerést, ezáltal befolyást szerezve képes volt az intenzív lakossági vízigény ellátásához szükséges pénzügyi feltételeket biztosítani. A lakosság a magasabb lakáskultúrát adó ivóvízszükségleteinek kielégítésén túl a használt vizek összegyűjtésével és elvezetésével - azaz a közcsatornarendszer kiépítésével szemben — általában (de különösen vidéken) közömbös volt. Ez azt eredményezte, hogy- a lakásokban keletkező szagártalmakat okozó és szakszerűtlen kialakítású házi derítők, zárt pöcegödrök, oldómedencék, ülepítők stb. építését látták megoldhatónak, annál is inkább, mivel a vezetékes ivóvíz bevezetésével az elszennyeződő talajvíz egészségügyi kihatásai még nem tűntek számukra veszélyesnek.- A csatornázás ütemének lassulásához nagyban hozzájárult, hogy a közcsatorna építési költségei az ivóvízvezetékéhez képest három-négyszeres többletet jelentenek, ami meghaladta családok anyagi lehetőségeit. A fokozott mértékű vízellátási igények kielégítése következtében a vízellátási mutató a szennyvízelvezetéshez képest lényegesen gyorsabban növekedett. A vízvezeték-hálózat növekedése három-négyszeresével haladta meg az épített csatornák hosszát, ugyanis csatornák szinte kizárólag városokban és azok új — magas beépítettségű - lakótelepekhez épültek. Mindezek alapján érthető, hogy a közműolló - 1960-tól folyamatosan - egyre szembetűnőbben kezdett el szétnyílni. BALRA Az Oviber székházának cégére JOBBRA A Vízügyi Főigazgatóság volt székháza AZ OLLÓNYÍLAS OKAI A történeti előzmények visszanyúlnak a két világháború közötti időszakra, ill. esetenként még régebbre. Hazánkban elsősorban a tőkeszegénység miatt nem volt lehetőség a két közmű egyidejű megépítésére. Hátráltatta még a csatornázás megfelelő kiépítését az országos és helyi hatóságok közömbössége a lakosság közegészségügyi helyzete iránt. A kétféle közmű közül mindig az ivóvízellá-