Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás fejlődése a II. világháború után

4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

ÁRKÉPZÉS POLITIKAI ALAPON

A regionális vállalatok megjelenésével végeredményben 33 vállalat működött, melyeknek ágazati irányítását - a fürdőszolgáltatásaikkal együtt - az OVH látta el. A gazdálkodással kapcsolatos feladatokat a Közgazdasági Főosztály koordinálta, ill. szabályozta, míg a műszaki felügyelet a Vízellátás, Csatornázás és Fürdő Főosztály hatáskörébe tartozott.

A szolgáltatási díjakat a Központi Anyag- és Árhivatal határozta meg. Az árak nem a tényleges előállítási költségeket tükrözték, hanem a politikai vezetés által diktált szociális szempontokat. Ebből következően a vállalatok tényleges költségeiket az alapszolgáltatásból nem tudták fedezni, kénytelenek voltak különböző melléküzemágakat létrehozni. Minden vízmű rendelkezett saját építőrészleggel, melyek a kisebb fejlesztéseket belső megbízás alapján (saját beruházási osztály révén) profitot termelve valósították meg. Hasonlóan az előbbihez, a vállalat vezetőinek szakmai affinitásától függően vagy valamilyen belső szabadalom értékesítése céljából egyéb ipari tevékenységet is folytattak, ami szintén illeszkedett a vállalat gazdálkodásának pozitívabbá tételéhez. Ezek kötődtek gépgyártáshoz, különböző csőtisztítási módszerekhez, hoztak létre vízmérő-javító és hitelesítő üzemet stb. A vállalatok valósággal fuldokoltak a beszerezhető gyenge minőségű gépek és villamos berendezések üzemben tartásában. Elképesztő erőfeszítésekbe került, hogy az üzembiztonságot valamennyire legyenek képesek megtartani. Ennek is tudható be, hogy a vállalatok kénytelenek voltak műszaki fejlesztéssel is foglalkozni, ami bizonyos mértékben - az egyéni kezdeCsatornatisztítás gépi erővel