Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN A csatornatisztítás előkészületei A használt vizek összegyűjtésének és elvezethetőségének lehetőségét vizsgálva megállapították, hogy Szolnok, Jászberény, Karcag és Törökszentmiklós kivételével egyik település sem rendelkezett csatornahálózattal, és a települések esetében is a csatornázási munka kezdeti stádiumban voltak. Mezőtúr csatornázásának és szennyvíztisztításának kiviteli terveit akkoriban készítették. A tervek alapján az I. ütem kivitelezését 1970-72-re várták. A többi városban és nagyobb községekben a szennyvízelvezetés és -tisztítás problémája teljes egészében megoldatlan volt. A falusias kiépítettségü területen a szokásos módon a kertekben elhelyezett űrgödrös árnyékszékek voltak leginkább használatban. A megye településeinek döntő többségére jellemző volt, hogy a domborzati viszonyok - csatornázás szempontjából - kedvezőtlenül alakultak. A kis esésviszonyok és a nagy területen elhúzódó községek, városok csatornázása csak aránytalanul mély csatornákkal volt megoldható. A kedvezőtlen talaj- és talajvízviszonyok a mélyen fekvő főgyűjtők kivitelezését nagyon megnehezítették, aránytalanul megdrágították. Ezeknél a településeknél a legjobb megoldásként a csatornarendszeren belül elhelyezkedő átemelő - esésnövelő - szivattyútelepek létesítése kínálkozott. Természetszerűleg az átemelőtelepek építési költsége is jelentős mértékben megnövelte a csatornázás kivitelének összköltségét. A megyei gondok között felemlítették, hogy a csatornázás és szennyvíztisztítás hiánya komoly mértékben akadályozza a különböző beruházásokat. Problémát jelentett továbbá a szükséges mélyépítési kapacitás hiánya, valamint az, hogy kevés volt az előírt minőségű csőanyag és a speciális felkészültséget igénylő munkákra alkalmas vállalat, ill. vállalati kapacitás. Tolna megye. A megye közművesítése Szekszárd város kivételével lényegében az 1950-es években indult meg. Szekszárd mellett a megye falusias jellegű települései is megindultak a fejlődés útján, amit a megye - a vízügyi és egészségügyi szervekkel együttműködve - kezdeményezően támogatott. Társulati úton ekkor már megépült Gyönk és Bonyhád szennyvízelvezetése, épülőben volt a dombóvári, tervezéses stádiumban Paks és Dunaföldvár, továbbá koordinált beruházásként megvalósítási stádiumban volt Tamási község szennyvízelvezetése is. Szekszárdon még 1945-ben is csak a város központja volt megfelelően vízzel, ill. csatornahálózattal ellátva. A város belterületének szennyvízelvezetésére és -tisztítására az 1930-as években épült szennyvíztisztító telep, amely ekkor már nem felelt meg a követelményeknek. 1961-ben készült egy ideiglenes jellegű föld oldómedence, amelyet a későbbiekben a végleges tisztítómű iszaprot- hasztójaként használtak fel. A II. ötéves terv során megkezdődött a város csatornázásának és szennyvíztisztításának korszerű méretekben való kiépítése, amelynek első lépéseként egy új főgyűjtőcsatorna-szakasz építése történt meg a végleges szennyvíztisztító telep helyéig. Itt a szennyvíz - átemeléssel - ideiglenesen nyitott föld oldómedecékbe került, melyeket a telep végleges kiépítése után iszaprothasztásra kívántak használni. A csatorna építésénél komoly
