Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
SIOFOK A Dunántúli Regionális Vízmű egykori emblémája 4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN ebben az esetben lehetett az ugyancsak épülő ceglédi kórházat és a többszintes lakóépületeket időben üzembe helyezni. Vác városában a mechanikai szennyvíztisztító telep több mint kétszeres szennyvízzel volt túlterhelt. A csatornafejlesztésre szintén elkészültek a szükséges tervek, ám napi nehézséget okozott, hogy a meglévő csatornahálózat erőteljesen elhasználódott volt, s kb. 60%-a folyamatos felújításra szorult. Gödöllő város gerinccsatornáját a II. ötéves tervidőszak folyamán létesítette. A szennyvíztisztításra azonban nem készült végleges megoldás, mert csak 1000 m3-es mechanikai derítőmedencét építettek, holott a jelentkező szennyvíz- mennyiség miatt legalább 2000 m3-es biológiai szennyvíztisztító telepre lett volna szükség. Az Agráregyetem fejlesztése kapcsán megkeresték a mezőgazdasági tárcát, hogy a hiányzó 1000 m3-es derítőmedence építéséhez szükséges 1,8 millió Ft-ot ők adják. Szentendre csatornahálózata és szennyvíztisztító telepének együttes beruházása 1967-ben már folyamatban volt, a befejezést 1970 végére tervezték. Nagykőrös városában a konzervgyár és a város között olyan megállapodás született, hogy a gyár szennyvízcsatornáját megfelelő méretekkel a város főbb útvonalain vezetik keresztül, így ez a csatorna a városi szennyvizeket is megfelelően tudja befogadni. A gyűjtőhálózat tervezése már folyamatban volt, így az eredetileg tervezett 1970. évi csatornaépítési kezdésre minden esélyük megvolt. Visegrád községe az idegenforgalmi igények megfelelő kielégítésével az 1960-as években gyors fejlődésnek indult. A szennyvizek elvezetésére és tisztítására a tervek elkészültek, azonban a szennyvíztisztító telep helyének kényszerű változtatása miatt a kiviteli tervet át kellett dolgoztatni. A csatornaépítési munka beindult, befejezését 1970 közepére várták. Szigetszentmiklósnál tapasztalták a csatornázás rendkívül költséges voltát, amely mintegy 3-4-szeresét tette ki a vízműépítés költségeinek. A költségvállalásba fokozottan be kellett vonniuk az érdekelt üzemeket, mert a megyei fejlesztési alap nem volt elegendő az előírt csatornázási célkitűzések elérésére. A József Attila lakótelepen épült OTP- és KISZ-lakásoknál keletkező szennyvizek a szennyvíztisztító telepnél még meglévő szabad kapacitást teljes mértékben lefoglalták, ezért a további építkezésekre tekintettel a telepet bővíteni kellett. Somogy megye. A megye közműves csatornaellátottsága igen alacsony színvonalú volt. A felmérés idején hat településen működött közműves csatorna és szennyvíztisztító telep. Ez azt jelentette, hogy a településeknek (az országos 12,2%- kal szemben) csak 2,4%-a, lakosságnak pedig 8%-a volt csatornával ellátott. Ugyanakkor a megyében viszonylag nagy számú intézmény, lakótelep, üzem rendelkezett saját csatornával és szennyvíztisztító művel. Ezek azonban csak kis részben javították az ellátottság arányát, ráadásul mind gazdaságilag, mind közegészségügyileg vitatható értékűek voltak. Az illetékesek Barcson, Csurgón, Nagyatádon, Marcaliban és Tabon kívánták az összes rendelkezésre álló erőforrás koordinálásával a megindult munkákat gyorsítani, ill. az előkészítést megkezdeni. Csatornázás, szennyvízelhelyezés vonatkozásában Kaposvár, a Balaton-part
