Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE A Dunamenti Regionális Vízmű egykori emblémája Dorogon kívül még Bábolna, Lábatlan, Környe és Tát községek rendelkeztek részleges csatornahálózattal és központi szennyvíztisztítóval, Kisbéren pedig tervezési stádiumban volt a szennyvízelvezetés és -tisztítás megvalósítása. Nógrád megye. Akkori becslés szerint a salgótarjáni szennyvízrendszer bővítése, valamint a balassagyarmati szennyvízelvezető hálózat és tisztítómű kiépítése 1972-ig kimeríti a vízgazdálkodási fejlesztésekre fordítható megyei eszközök jelentős részét. A két városban az ipartelepek csatornázása a lakossági ellátással egységes rendszerben oldható meg. A járási központok szennyvízcsatorna-hálózatának kiépítésében legnagyobb érdekeltsége a tanácsoknak volt. Pásztó esetében a tanácsi érdekeltségnek mintegy %-át, Szécsény esetében mintegy Vi-ét az 1968. évi fejlesztési tervekben lehetővé tették. Rétság szennyvízcsatornázását a kapcsolódó honvédségi érdekeltség tisztázatlansága miatt egyelőre halasztották. Legelőrehaladottabb állapotban a pásztói szennyvízhálózat előkészítése volt. Mindazokban a községekben, ahol közműves ivóvízellátás létesült - a lakosság és közegészségügye egybevágó érdeke alapján - számolni kellett a szennyvízelvezetés és központi tisztítás igényével. Ezért falukörzetközpontok településrendezési terveinek készítése során — legalább a községközpontokban - olyan beépítést és laksűrűségi arányokat volt szükséges előirányozni, amelyek lehetővé tették a gazdaságos szennyvízcsatornázást. Pest megye. A vízellátás gyors fejlődése itt sem vonta maga után párhuzamosan a szennyvizek elvezetését és tisztítását. Ennek fő oka az volt, hogy a lakosság nem érezte kellően érdekeltnek magát a szennyvizek elvezetésében, aminek nagy költsége szinte elviselhetetlen terhet jelentett volna számukra. Pedig a közműves vízellátás fejlődése kapcsán erősen emelkedő tendenciát mutató komfortos házi bekötéseknél mind nagyobb mennyiségű szennyvíz keletkezett, és ez kötelezően előírta, főleg zárt településeknél - ahol a laksűrűség nagy volt - a szennyvízcsatornázás megépítését. Ezért - ellentétben a vízműépítés társulati formájával - a csatornázási feladatokat elsősorban állami fejlesztési alapokból kellett megoldani. Ezért a csatornázás megépítésére kísérletképpen - elsősorban az Országos Vízügyi Hivatal állásfoglalására alapozva - megalakult Pécelen a közműtársulat. Ezzel azonban olyan anyagi megterhelés hárult a lakosságra, hogy az érintettek több alkalommal különböző szervekhez fordultak panasszal. így a súlyos lakossági terhek mellett az építéshez szükséges hitelkeret igen tekintélyes részét - 8 millió Ft-ot - mégis állami támogatás formájában kellett folyósítani. Cegléd: elkészült a csatornázás első üteme, míg a II. ütem a III. ötéves tervidőszakra húzódott át. Megoldatlan volt viszont a városban a szennyvíz tisztítása, mivel az állami gépállomás mechanikai derítője csak 3200 lakos-egyenértékű szennyvizet volt képes a szabványoknak megfelelően megtisztítani. Ezért a távlati igényekre tekintettel megterveztettek egy előírásoknak megfelelő biológiai rendszerű szennyvíztisztító telepet. Sürgetően hatott az építkezés ütemére, hogy a szennyvíztisztító telepnek 1969. év végére meg kell épülnie, mert csak