Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE A Pécsi Vízügyi Igazgatóság korabeli emblémája 14 Megyék vízgazdálkodása. I—III. (Stencilen sokszorosított kézirat a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum könyvtárában.) Csak a csatornázásra vonatkozó összeállításunkat az eredeti szövegek alapján rövidítve adjuk közre. 15 A Baranya megyei adatok az Alsó-Duna-vidék vízgazdálkodási keretterve I. kötetéből (1965.) származnak. 16 A Bács-Kiskun megyei adatok az Alsó-Duna-vidék vízgazdálkodási kerettervének első kötetéből származnak (1965). Az Országos Vízügyi Hivatal kezdeményezésére 1967-1968 között kerültek a szakmai nyilvánosság elé az egyes megyék vízgazdálkodási helyzetét bemutató belső összeállítások, amelyeket az érintett vízügyi igazgatóságok készítettek el. Szempontunkból nem érdektelen összefoglalni mindazt, amit az egyes megyék csatornázottságának helyzetéről közreadtak.14 Baranya megye.15 Az összlakosság 16%-a élt akkoriban csatornahálózattal ellátott területen. A levezetett összes kommunális szennyvíz mennyisége napi 22 000 m3 volt. Ugyanakkor a csatornahálózatokon levezetett szennyvizeknek mindössze 26%-át tisztították meg. A városok közül Pécs csatornázása komoly múltra tekinthetett vissza. A felmérés időpontjában a városi szennyvízcsatornák együttes hossza meghaladta a 98 km-t, de ebben az értékben nem szerepeltek a csapadékcsatornák. Ezzel a városi csatornahálózat elégséges volt a szükségletek kielégítésére, nem úgy, mint a tisztítótelep. Itt a felmérés idején tervezték egy biológiai fázis kiépítését, amellyel a város szennyvizeit maradéktalanul megtisztíthatták. Komlón az elválasztó rendszerű csatornahálózat kiépítése 1951-ben kezdődött, s a megépült 37,6 km hosszú rész a lakosság 74%-át látta el. Jóllehet a város rendelkezett biológiai szennyvíztisztító fokozattal is, a tisztítás hatékonysága kívánnivalókat hagyott maga után, mert a túlterheltség jelentős volt. Mohácson szintén 1951-ben kezdték meg az egyesített rendszerű csatornahálózat kiépítését, amely 8 km-es hosszúságával a lakosság 22%-át látta el. A keletkező szennyvizet tisztítás nélkül egy átemelő szivattyútelep nyomta a Dunába. Villányban 1958-59-ben épült egy csatornarendszer az ipartelepek és a köz- intézmények számára. Jellemző módon a szennyvíztársulás tagjai a műszaki adatok felvételénél kisebb mennyiséget vallottak be a ténylegesnél, ezért a szennyvíztisztító telep kezdettől fogva túlterhelt volt. Dombóvárnak központi szennyvízcsatornája és tisztítótelepe nem volt, 4 km hosszú csapadékcsatornáját pedig illegális szennyvízbekötések terhelték. Szigetváron, Drávaszabolcson, Nagyatádon némi csapadékcsatornázás volt, a keletkező szennyvizek minden tisztítási fokozat nélkül kerültek a befogadó kisebb vízfolyásokba. Bács-I<isl<un megye.16 A megye lakosságának többsége a mezőgazdaságból élt, ennek megfelelően az iparosodás, a városias beépítettség foka alacsony volt, s a városokban is csak a szűk központi terület képezett olyan, esetleg többszintes zárt magot, ahol a csatornázást érdemes volt végrehajtani. Itt is elsősorban a csapadékvizek elvezetésének szüksége jelentkezett elsősorban. Ezért azután a városokban és más településeken csak összefüggéstelen csapadékcsatornák vagy vízlevezető nyílt árokrendszerek épültek az elmúlt időszakokban. Baja városi szennyvizeinek nagy részét 4, egymástól független, 7,5 km hosz- szú csatornarendszer vezette le. A túlnyomórészt tisztítatlan szennyvizek a Kenderes vízben, ill. innen nyomócső segítségével a Sugovicában kötöttek ki. Csak kisebb tisztítóberendezések üzemeltek a városban, de ezek hatásfoka sem volt megfelelő. Volt közöttük olyan, amely még 1910 előtt épült.
