Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)

II. A hidromechanikai kismintavizsgálatok elmélete

- 19 milyen 'bizonyítékaink vannak arra, hogy a laboratóriumban megvalósított jelenség valóban kismintája annak a főkiviteli jelenségnek, amellyel kapcsolatban bizonyos feladatokat megoldani szeretnénk. Kiváncsiak vagyunk arra is.hogy«hogyan tudjuk a kismintabeli mérési, megfigyelési eredmények főklvitsli megfelelőjét meghatározni.

Hogy a felvetett kérdésekre választ kapjunk, vegyük sorra azokat az alapfogalmakat és alapgondolatokat, amelyek a kismintákkal kapcsolatos számítási módszerek kiindulási pontjai.

A hidromechanikai laboratóriumban általában arra törekszünk, hogy a kérdéses főkiviteli jelenséghez hasonló, de méreteit tekintve kisebbített jelenséget valósítsunk meg. Mikor tekintünk két jelenséget /vagy általánosabban, két rendszert/ egymáshoz hasonlónak? Akkor, ha a két jelenség egymásnak megfelelő jellemző mennyiségei között egyértelmű kapcsolat áll fenn. Ennek értelmében két rendszer geometriailag akkor hasonló, ha bennük pontnak pont, egyenesnek egyenes úgy felel meg, hogy két megfelelj? e- gyenes által bezárt szög egyenlő és két megfelelő pont távolsága arányos. Vagyis - figyelembe véve az l.ábra jeleit A’—— A*

B*---- B"

A

’B* - A"B"

oc' --- a ' ■=/

£=

/2/

/3/

/4/

/5/

A megfelelő pontok távolságának viszonyát /// nevezzük méretaránynak. 1 értékét elvileg tetszőlegesen választhatjuk meg; a zérus ás a végtelen kivételével bármilyen szám lehet, vagyis meghatározott geometriai rendszernek tetszőleges méretarányban kicsinyített vagy nagyított mását megvalósíthatjuk. Azonban, ha a megfelelő távolságok viszonyát megválasztottuk, a belőle leszármaztatott mennyiségek,tehát pl. a területek viszonyát már nem választhatjuk tetszőlegesen. Ugyanis - ismét figyelembevéve az l.ábra jelöléseit - könnyen belátható, hogy