Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)
III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei
folyadékfelszínéhez viszonyítva elmozdul. Az elmozdulás mértéke - amely a ferde cső mögötti beosztáson leolvasható - a nyomáskülönbség nagyságától függ. Bizonyos esetekben több különböző pontban kell nyomásokat mérni. Ilyenkor a mérés megkönnyítése céljából többcsöves Eck-féle manóméiért alkalmaznak, vagyis az üvegedényhez /l/ többágu csap közbeiktatásával nem egy, hanem több kis átmérőjű, ferde csövet csatlakoztatnak. A csöveket külön asztalkán helyezik el. Az asztalka lapjának hajlásszöge változtatható. Érdekes szerkezeti megoldású a Reichardt-féle mikromanometer /5o.ábra/. Egy szelence belsejét a bd válaszfal két részre osztja. A válaszfal nyílásán az ac Íves dugattyú nyúlik át. A válaszfal furatát úgy készítik, hogy a dugattyú és a furat közötti hézag lehetőleg kicsiny legyen, de a dugattyú a válaszfallal sehol ne érintkezzék. Ha a szelence két felében a nyomás nem egyenlő, a dugattyú - amely rugóval van összekapcsolva - az S tengely körül elfordul.Az elfordulás mértékét a beosztás előtt mozgó e mutató jelzi. A Reichardt-féle mikromanome- tert a legjobb ilyen tipusu készüléknek mondják. Vele még 10“^ vizoszlop- milliméter nyomások is mérhetők. Egyszerűbb szerkezetű, bár kevésbé érzékeny az 51.ábrán vázolt mikromanometer. A manometer egy viszonylag nagyobb átmérőjű /kb loo mm/ tartályból /5/ és egy kisebb átmérőjű függőleges csőből /!/ áll /a cső átmérője 49Jbrj