Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

10. Mezőgazdasági vízrendezés

kis csőszerű üregeknek a talajban való kisajtolásával (vakonddrén),

csövek fektetésével (alag- vagy talajcsövek),

hézagos anyagú testek létesítésével (szivárgók),

tárók előrehajtásával (száritó-tárók), esetleg

gödrök, kutak vagy aknák, mélyítésével (nyelők).

A függőleges síkú drénhálózat egyes sikjait elsősorban a talajvíz mozgásának tanulmányozásával és figyelembevételével jelöljük ki. A függőleges vonalak menti drénezésnél a vízzáró felső réteg alatt vezetett talajcsőhálőzathoz igazodóan helyezzük el a nyelőket.

A közel vízszintes vonalakból összetett vízszintes drénhálózat a lecsapolási feladattól függő mélységben és a talajnemtől függő távolságban általában párhuzamosan elrendezett alacsonyabb rendű szívó vonalakból és az ezeket összefogó magasabbrendü gyűjtőkből áll. Ha a szivők a lejtés irányával párhuzamosak, hosszirányú (125. ábra), ha pedig arra közvetlen merőlegesek, haránt, vagy keresztirányú (125. ábra) talajcsövezésről beszélünk. A kétféle elrendezés szükség szerint - esetleg függőleges elemekkel - összetetten is alkalmazható (vegyes vagy magyar rendszerű drénezés (125. ábra). A vízszintes siku drénhálózat síkja a víztelenítendő földmű koronájának teljes szélességére, vagy csak egyes, a viztelenitési feladattal kapcsolatban kényes felületre terjed ki.

Q | o,5-1,0 %o b.i 1-2 °/oo max.lO°/oo c., ^0-50°/,,

A drénhálózat lehet a káros nedvességű területet teljesen behálózó, un. teljes lecsapolóhálózat és lehet helyileg elkülöníthető, a nedves foltokat figyelembe vevő hézagos rendszert alkotó részleges lecsapolóhálózat. Takarékossági, vagy tapasztalatszerző okokból a teljes hálózat első kiépítése is lehet csupán részleges, amely részleges hálózatot szükség esetén teljessé fejlesztünk.

A drénhálózat vizét nyílt vízfolyásba, az un. befogadóba vezetjük, illetőleg emeljük, vagy nyelőkutak utján a mélyben levő, vizet vezetőré- tegbe irányítjuk.

177