Ijjas István: Vízgazdálkodási projekt tervezés (EJF, Baja, 1998)
5. Műszaki szabályozás
5. műszaki szabályozás Az Európai Szabványt (European Standard - EN), vagy más néven CEN/CENELEC - Szabványt nemzeti szinten be kell vezetni nemzeti szabványként, és ezzel egyidejűleg vissza kell vonni minden, e szabvány előírásaival ütköző nemzeti szabványt. 5.3.13 Az Európai Szabványok kidolgozásának módja Európai Szabvány vagy Harmonizációs Dokumentum keletkezhet kérdőíves eljárás eredményeként, Műszaki Bizottsági munkával (az ún. CEN felméréssel) vagy e két eljárás kombinálásával. A kérdőíves eljárás ugyanazt a célt szolgálja mint a CEN felmérés. A kérdőíves eljárás azt jelenti, hogy valamilyen dokumentumot szétküldenek a CEN tagtestületeknek és a dokumentumról egy kérdőív alapján kérnek véleményt. A CEN felmérés esetén kérdőív alkalmazása nélkül kérnek véleményt a referenciadokumentumokról. A tagtestületeknek válaszukban a lehető legteljesebb információt kell adniuk a módosításokra, a speciális nemzeti feltételekre és nemzeti eltérésekre vonatkozó javaslataikhoz. A nemzeti szabványok és a nemzeti szabályzatok közötti határvonal országonként változik. Éppen ezért a tagtestületeknek részletesen ki kell térniük a nemzeti szabványoknak és szabályzatoknak az összehangolásra gyakorolt hatására. A kérdőíves eljárás lehetővé teszi annak felmérését, hogy: • van-e elegendő érdeklődés az összehangolás iránt a felvetett témában, • milyen mértékű a referenciadokumentummal való nemzeti összehangoltság, • várható-e, hogy a referenciadokumentum elfogadható lesz Európai Szabványként (EN), Harmonizációs Dokumentumként (HD) vagy Európai Előszabványként (ENV). A kérdőíves eljárásnak két típusa van: • Előzetes Kérdőív (PQ), amelyet teljesen új referencia-dokumentumok esetén alkalmaznak és • Korszerűsítési Kérdőív (UQ), referencia-dokumentumok felülvizsgálatához (olyan dokumentumok felülvizsgálatához, amelyeket Európai Szabványként vagy Harmonizációs Dokumentumként már elfogadtak). 5.3.14 Európai Szabványok (EN) bevezetése nemzeti szabványként Az európai szabványok nemzeti szabványként történő bevezetésére az Európai Unió tagországai és több más európai ország kialakította a saját eljárását (CEN, 1992). Az európai szabványok bonyolult folyamatok eredményeként jönnek létre. Ennek keretében összegyűjtik a 18 nyugat-európai és az azokon kívüli országok tapasztalatait. E szabványok igazi ereje a minőségükön kívül abban a tényben is rejlik, hogy konszenzust tükröznek. Ennek előfeltétele, hogy a szabvány illeszkedjék be a műszaki és jogi előírások azon rendszerébe, amelyben érvényesülnie kell (ilyenek: a szabványokra való hivatkozás a kezelési utasításokban, a gépkönyvekben, a szakmai előírásokban, a műszaki katalógusokban, a jogszabályokban, stb.). Mindez csak akkor valósul meg, ha a nemzeti nyelven közreadott szabvány hatást tud gyakorolni a nemzeti szabványosításra, és arra a meglévő rendszerre, amely lehetővé teszi a szabványok gazdasági kölcsönhatásának érvényesülését éppúgy, mint azok terjesztését az érdekeltek között. A CEN (Európai Szabványügyi Bizottság) eljárási szabályai azt írják elő, hogy az európai szabványok nemzeti bevezetése - a nemzeti státusz biztosítása - legyen szerves része annak a hivatalos eljárásnak, amelynek keretében a szabványokat jóváhagyják. A "jóváhagyott dokumentumok nemzeti bevezetése" című CEN-publikáció (CEN 525) mindazon nemzeti szabványok felsorolását tartalmazza, amelyek jóváhagyott európai szabványok honosításaként jöttek létre. 5.3.15 A környezetvédelmi és vízkészletgazdálkodási EU harmonizáció A környezetvédelemmel és a vízkészletgazdálkodással kapcsolatos szabályozások területén többféle harmonizációról kell beszélni (a vízgazdálkodás és a környezetvédelem az EU esetében nem választható külön, mert a vízgazdálkodás jogi szabályozásával az EU eddig csak a környezetvédelem témakörén belül foglalkozott): 38 ©Phare Program HU - 94.05
