Ijjas István: Konfliktuskezelés a vízgazdálkodásban (EJF, Baja, 1998)
5. Társadalom bevonása a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésbe
5. társadalom bevonása a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésbe A tervezési folyamat során végzendő széleskörű egyeztetés biztosítéka a konszenzusos megoldások elérésének, de egyúttal a tervezéshez szükséges, a térség vízgazdálkodásában érdekeltek szándékait és helyzetértékelését magában foglaló információk, közérdekű adatok összegyűjtését is szolgálja. Magyarországnak jelentős hagyományai vannak a vízgazdálkodási tervezés területén, amelyek nemzetközi vonatkozásban is sok területen, jelentős eredményekben jelentkeztek. Ennek ellenére vannak olyan területek, ahol sokat tanulhatunk más országok tapasztalataiból és vannak problémák, amelyek megoldását együtt kell tanulnunk a világgal. Az első csoportba tartozik a társadalom bevonása a döntési folyamatokba, a konzultációs folyamatok tervezése és lebonyolítása, a vízgazdálkodás arculatának megteremtése, a szakmai problémáknak más szakterületek képviselői, a társadalom széles rétegei számára érthető formában történő megfogalmazása szóbeli és írott formában, a szakmai és társadalmi konzultáció különböző szintjeinek megfelelő professzionális dokumentációk készítése. 5.1 A víz- és környezeti politikák integrálása az Európai Unió tagországaiban Az Európai Unió országai csak kis mértékben integrálják víz- és környezeti politikájukat. Még a szomszédos országok is csak nagyon nehezen jutnak egyezségre a folyókkal kapcsolatos politikájuk integrálásában. A folyóvölgyek fenntartható fejlődése szempontjainak érvényesítéséhez a jövőben az Európai Unió tagországainak jobban kell integrálniuk a víz- és környezeti politikájukat (Krol, 1993). Ennek egyik hasznos segédeszköze az, ha a politikák, tervek és programok kialakításában figyelembe veszik az Európai Közösség Környezeti Hatásvizsgálat Direktívájának (EC Directive on the Assessment of the Effects of Certain Public and Private Projects, 85/337/EEC) előírásait és az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (UN Economic Commission for Europe - ECE) Nemzetközi Környezeti Hatásvizsgálatok Egyezménye (Convention on Environmental Impact Assessment in Transboundary Context, 25 February 1991) megállapításait. Előbbieknél is hatékonyabb eszköze lehet a fenntartható fejlődés szempontjai érvényesítésének az Európai Közösség Politikák, Tervek és Programok Környezeti Értékelése Direktívájának (EC Commission Draft Directive on the Environmental Assessment of Policies, Plans and Programmes, XI/194/90-Rev.2-EN, 10 January 1991) alkalmazása (Krol, 1993), mert ez az előbbiekkel ellentétben nem egyedi projektekre vonatkozik, és részletes tervezési folyamatra fogja kötelezni a tagországokat. Krol (1993) véleménye szerint a nemzetközi vízgazdálkodási politika kialakításához a legjobban felépített irányelvet az Európai Gazdasági Bizottság (Economic Commission for Europe - ECE) Nemzetközi Vízfolyások Védelme és Használata Egyezménye jelentené (ECE draft Convention of the Protection and Use of Transboundary Watercourses and International Lakes, ENVWA/R.53, 28 November 1991). Az Egyezmény tervezetéből kiemeljük az alábbiakat: • Az országok közötti együttműködés nem korlátozódhat egyes projektekre, kiválasztott területekre, vagy egyes gazdasági szektorok politikájára, hanem egyeztetett, általános politikákat, programokat és startégiákat kell kidolgozni az egész vízgyűjtő területre, vagy annak részeire. • Az ökológiai rendszerek megőrzése és rehabilitálása általános elv, nem korlátozható a magas ökológiai értékűnek minősített területekre. 5.2 Vízgazdálkodási Keret-Irányelv tervezet A jog- és szabványharmonizáció nagyon komoly, bonyolult, munka- és költség-igényes feladat, ami azonban az európai államok körébe való beilleszkedéshez rendkívül fontos. Az EU tagországai közötti harmonizáció is sok nehézséggel és konfliktussal jár együtt, azonban általában minden tagország szakemberei elismerik a kiemelkedő fontosságát. Ebben a tanulmányban csak ízelítőt adunk a harmonizáció problémaköréből néhány különösen fontosnak ítélt témakör bemutatásával. A vízgazdálkodás szempontjából a most készülő Vízgazdálkodási, Vízügyi vagy pontosan fordítva Vízi Keret-Irányelv lesz az EU legfontosabb jogszabálya és így ennek a harmonizációja lesz az egyik legsürgősebb vízgazdálkodási harmonizációs feladat. 1995 júniusában az Európa Tanács és az Európa Parlament Környezeti Bizottsága az Európai Közösségek vízügyi politikája alapos felülvizsgálatának szükségességét vetette fel. Ennek hatására készült el a "Communication on European Community Water Policy - Előterjesztés az Európai Közösség 32 ©Phare Program HU - 94.05
