Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
1. rész. A Kiskörei-vízlépcső jelentősége - 1.3 Mátrai István: A Tisza vízlépcsői
Az előzőkben közölt számszerű értékek jól mutatják a Tisza vízkészletének szélsőséges ingadozását. Annál is inkább figyelemreméltó ez, mivel a fenti vízkészlettel 5 ország gazdálkodik, és a mezőgazdasági és ipari fejlődés egyre nagyobb igénnyel lép fel a Tisza vízkészletével szemben. Kiindulva a Tisza-völgy természeti adottságaiból, megállapítható, hogy a mértékadó vízfelhasználást a mezőgazdasági vízhasználatok jelentik. A Tisza völgyében távlatban öntözésre berendezhető területek legalább 1,5—2 millió ha-ra tehetők. A természetes állapotban rendelkezésre álló vízkészlet ennek a területnek csak tört részére elegendő, így további vízmennyiségekről kell gondoskodni, amely tározással vagy a Dunából való átvezetéssel biztosítható. A fejlesztés alapvető vázát az első fejlesztési időszakban a vízlépcsők és hozzátartozó öntöző főcsatornák alkotják. Az öntözővíz duzzasztás nélküli, közvetlenül folyóból történő kivétele csak kisebb vízhozamokig lehetséges. Az első nagyobb méretű hasznosítások, így a 6 m3/s max. kapacitású tiszafüredi öntözőrendszer és a 4 m3/s-os hódmezővásárhelyi öntözőrendszer szivattyús megoldású. Lényegesen nagyobb vízmennyiség duzzasztás nélkül egyrészt nem vehető ki a mederből, másrészt pedig a végzett vizsgálatok szerint nagy öntözőcsatornák duzzasztással való gravitációs táplálása gazdaságosabb a szivattyús megoldásnál. A duzzasztás a gravitációs táplálás lehetőségén kívül számos előnyt jelent a víziközlekedés, a lakossági és ipari vízellátás, az energiatermelés, a víztározás, a talajvízszabályozás, az üdülés és egyéb hasznosítások szempontjából. A Tisza-szabályozás elvégzése után megromlottak a vízi közlekedés lehetőségei. Az átvágások következtében megnövekedett az esés és a meder kiszélesedése miatt a kisvizek idején csökkent a gázlók feletti vízmélység, ezért a szabályozások befejezése után a Szolnok feletti szakaszon már közepes vízállások idején is hajózási akadályokkal kellett számolni. Javított a helyzeten a század elején megkezdett kisvízi szabályozás. Ennek hatása azonban csak kisebb mérvű, kisvizek idején ma is gyakori a 7—8 dm gázlómélység, így a folyamatos hajózás duzzasztás nélkül nem biztosítható, mivel az alsóbb szakaszokon mintegy 120—150 m3/s, a felsőbb szakaszokon pedig 180—200 m3/s volna szükséges a megfelelő hajózási vízmélység biztosítására. Ilyen vízhozamok azonban még az eredeti természetes állapotban sem igen állnak rendelkezésre. Különösen nagyméretű a vízhozamcsökkenés az öntözővízkivételek miatt, amelyek a Tisza völgyében a 60-as é-vek közepén meghaladták a 100 m3/s-t. Ilyen viszonyok mellett a hajózás csak duzzasztóművekkel lehetséges. A lakossági és ipari vízellátás fejlesztése során, különösen az utóbbi területen olyan nagy tömegű frissvíz kivételére van szükség, ami meghaladja a folyó legkisebb vízhozama idején lefolyó vízhozamokat is. Ilyen nagyságrendű vízkivétel — a felhasznált víz legnagyobb részének közvetlen visszavezetése esetén is — duzzasztás esetén lényegesen gazdaságosab2. Különböző igények és a duzzasztás hatása 52
