Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
1. rész. A Kiskörei-vízlépcső jelentősége - 1.3 Mátrai István: A Tisza vízlépcsői
ban valósítható meg. Az ipari vízfelhasználás, különösen a vízminőséget érinti kedvezőtlenül a hőszennyeződés és más hatások folytán. A vízlépcsők mellett építhető vízerőtelepeken villamosenergia termelése lehetséges. Kis esésű folyószakaszokon, pl. a Tisza esetében az energia- termelés gazdaságosságát nagymértékben befolyásolja a duzzasztási szintből adódó hasznosítási esések nagysága, és annak tartóssága. Egymáshoz csatlakozó vízlépcsők és tározók kialakításával lehetőség van a folyamatos energiatermelés helyett részben értékesebb csúcsenergia termelésére is. A folyószabályozás is kedvezőbben oldható meg a duzzasztó művek kiépítése után. Természetes állapotban a Tisza vízjárásának szélső ingadozása 11—12 m-t tesz ki. Ez az ingadozás a duzzasztott böge alsó szakaszán 1— 3 m-re, felső szakaszán 3—6 m-re csökken. Ennek következtében a meder és környező talaj között addig kétirányú áramlás lényegesen csökken, és a bögék alsó szakaszán már csak egyirányú — mederből kifelé történő áramlássá — válik. Így csökken a medererózió és a partok állékonysága is kedvezőbb. Jégviszonyok tekintetében is kedvezőbb a duzzasztott állapot. A szabályozott és magasabb szinten tartott vízállás kevésbé okoz jégtorlódáso- kat. A Tisza e tekintetben egyébként is a Dunánál lényegesen kedvezőbb helyzetben van, mivel a zajlás leginkább alulról indul meg és a széles hullámtereken mód van a jégtáblák elterülésére és az árvizek idején való levonulására. Az árvízvédelem fejlesztése úgyszólván folyamatosan végzendő feladat egyrészt a mentett területek és létesítmények fokozódó értéke, másrészt az árvizek növekedő tendenciája miatt. A vízlépcsők és böge menti létesítmények megvalósításával rendszerint együttjár az árvízvédelmi biztonság fokozódása. A Tisza menti területek vízrendezése szoros összefüggésben van a tiszai duzzasztással. A Tisza hajdani árterületeiről igen nagy vízmennyiségeket kell a belvízcsatornákon át a Tiszába bevezetni. Ezek a bevezetések kisebb részben gravitációsak, legnagyobb részt azonban szivattyúsak, mivel a csatornákon a torkolatoknál megengedett belvízszint átlag 3— 4 m-rel a tiszai árvizek szintje alatt helyezkedik el, ezért a tavaszi és belvizes időszakokban, amikor a Tiszán is rendszerint árvizek vonulnak le, szivattyúkkal kell a vizet beemelni. A szivattyútelepek összkapacitása lényegesen nagyobb, mint a Tisza hozama. Különös figyelmet kell fordítani a vízlépcsők elhelyezésére, és a duzzasztási szintek megállapításánál a belvízcsatornák betorkolásánál megengedett belvízszintekre. A duzzasztott bögék mentén vízáteresztő rétegek esetén jelentős beruházást igényelnek a magasabb duzzasztás következtében előálló szivárgás-. ellen védő művek. Ezek leginkább szivárgó csatornák, esetleg megcsapoló kutakkal kiegészítve, megakadályozzák a káros talajvízszínemelkedést. Л duzzasztás kedvező hatása abban jelentkezik, hogy megszűnik a folyó kisvízi leszívó hatása, és a talajvízszint a folyómenti 1—2 km-es sávban kedvezően befolyásolható. 53
