Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
1. rész. A Kiskörei-vízlépcső jelentősége - 1.1 Dégen Imre: A Kiskörei-vízlépcső vízgazdálkodási jelentősége
Az előirányzott építési ütem tehát az öntözés fejlesztésének ütemezésével kellően összehangoltnak tekinthető. A II. ütem megvalósítása azonban az öntözés vízigényének kielégítésén túl az ipari vízhasznosítás, a vízerőmű csúcsüzemi kapacitásának növelése, a hajóút kifejlesztése, a gravitációs vízkivételi lehetőségek bővülése, a tározó felületének és vízmélységének növelése, a kellő árvízvédelmi biztonság és a belvízlevezetési kapacitás növelése szempontjából is fontos. 5. A vízlépcső és a Tisza-völgy távlati vízgazdálkodás fejlesztési programja A hosszú távú területfejlesztési irányelvek szerint az ipar területi elhelyezésének módosításával az Alföld válik az ország iparilag leggyorsabb ütemben fejlődő területévé. Ez a tendencia már a IV. ötéves tervben is jelentkezik. A IV. ötéves terv célkitűzése szerint az ország ipari termelésének növekedési üteme évi 6%, a Tisza menti területeken pedig 8% lesz. A mezőgazdasági termelés átlagos évi növekedési üteme 2—3%-ra tehető. 1975 után a mezőgazdasági üzemek általános fejlettségi színvonala már kellő alapot nyújt az öntözéses gazdálkodás megfelelő hatásfokú alkalmazására, további nagyarányú kiterjesztésére. A gyors ütemű gazdasági növekedés mellett a Tisza vízgyűjtő területén is nő a népesség száma, koncentrációja és ezzel összefüggésben változik a települések jellege, szerepköre, beépítettsége. A népesség koncentrációja, az ipari és mezőgazdasági termelés növekedése pedig megfelelő színvonalú infrastrukturális ellátottságot igényel, amelynek egyik legfontosabb eleme a Tisza-csatornázás művének folytatása. A Tiszának az ország területén belül még nincs vízi összeköttetése a Dunával, és a nagy tömegű árucsere feltételei is csak fokozatosan fejlődnek ki. A Tiszán a vízi forgalom ma jelentéktelen. Magyarországon a korszerű víziúthálózat megvalósítását tulajdonképpen a Tisza csatornázásával kezdtük meg. A Tiszalöki- és Kiskörei-vízlépcsők megépítése után, figyelembe véve, hogy a jugoszláv Tisza-szakaszon, a magyar határtól 70 km-re rövidesen elkészülő Novi-Becseji-vízlépcső duzzasztása Csongrádig érvényesül, továbbá, hogy az Al-Dunán épült Vaskapu-vízlépcső duzzasztó hatása a Tisza torkolatáig, sőt a Novi-Becseji-vízlépcsőig terjed, már csak a Csongrádi-vízlépcső megépítése szükséges ahhoz, hogy a torkolat és Záhony közötti 637 km-es Tisza-szakasz teljes hosszában nagyhajózásra alkalmassá váljon. A Csongrádi-vízlépcső a déli Tisza-szakasz súlypontjában egyidejűleg öntözővizet szolgáltat és kedvező feltételeket teremt a Szeged és a Csongrád térségi ipari fejlődés számára. A Tisza teljes csatornázására és a tervezett Duna—Tisza-csatorna megépítése után a térség gazdasági fejlődésével összhangban a vízi közlekedés erőteljes fellendülése várható. A Tisza-vízlépcsőkkel együtt épülő hajózsilipek lehetővé teszik az 1300 tonnás uszályok áthaladását. A tisza-völgyi és a körös-völgyi vízgazdálkodási létesítményekhez feltehetően már 1985—1990 között csatlakozik a Duna—Tisza-csatorna, amely 36
