Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)

1. rész. A Kiskörei-vízlépcső jelentősége - 1.1 Dégen Imre: A Kiskörei-vízlépcső vízgazdálkodási jelentősége

Az utolsó negyedszázadban végbement fejlődés eredményeként az öntözésre berendezett terület 15 000 ha-ról 430 000 ha-ra növekedett. Ennek kétharmada a Tisza-völgyben fekszik. Terveink szerint 1985-re az öntözésbe vont területek kiterjedése országosan eléri a 800 000 ha-t, melynek 60%-a a Tisza vízgyűjtőterületére jut. E program megvalósításában jelentős szerepet tölt be a Kiskörei-vízlépcső, amely 300 millió m3-es tározó térfogatával 312 000 ha, majd a távlatilag kiépülő 400 millió m3-es tározótérfogattal 365 000 ha területet lát el öntözővízzel.

d) Tógazdálkodás

A halászat Magyarországon a legelterjedtebb ősfoglalkozások közé tartozott. Az ármentesítés és folyószabályozás a korábban nagy térségekre szabadon kiáramló és ott megrekedő vizeket mederbe terelte, töltések közé szorította, a vízjárta területeket mind szűkebb térre korlátozta. Ezzel a halászat ősi feltételei is megváltoztak, a folyók halállománya csökkent és a vízszennyezés következtében méginkább leromlott. A természetes vizekben való halászatot mindinkább felváltotta a mesterséges tavakban folytatott halgazdálkodás.

A Tisza-völgyben kiépített tógazdaságok az ország 26 000 ha-os teljes tófelületének 58%-át képviselik. A tógazdaságok vízkészletgazdálkodási szempontból is előnyösek, mivel vízszükségletüknek csupán 10%-át kell az öntözési igényekkel egyidejűleg kielégíteni, ugyanakkor víztározásra és a vízfogyasztás ingadozásának kiegyenlítésére is alkalmasak. A tógazdaságok fejlesztését elsősorban a mezőgazdaságilag egyébként jövedelmezően nem hasznosítható, nagyrészt szikes területeken irányozták elő. Területüket távlatilag 55—60 ezer ha-ra tervezzük fejleszteni. A fejlesztés 30%-a a Kiskörei-vízlépcső hatásterületére jut.

e) Vízellátás, csatornázás

A sík terület és a szétszórt településhálózat miatt a Tisza-völgy lakossága korábban az egészségre gyakran ártalmas ásott kutak vizére volt utalva és helyenként — még csaknem egy évtizeddel ezelőtti időkig — a folyók természetes vizét is használta ivóvízként. Az alföldi terület vízellátását az 1880-ban Hódmezővásárhelyen létesített első felszökő vizet adó artézi kút indította el a fejlődés útján. Azóta csaknem 40 000 ilyen kút ad ivóvizet az Alföld lakosságának. A városok vízellátása a századforduló után indult lassú fejlődésnek. Vízforrásul általában a felszín alatti vízkészleteket használták, de Szolnokon a Tiszára települve az ország egyik legelső felszíni vízmüve épült meg.

1970-ben Szolnok megyében a lakosság 65%-a volt vízvezetéki vízzel ellátva, de Hajdú-Bihar megyében ugyanez az arány csak 32%, az országos ellátottsági arány pedig 55% volt. A távlati fejlesztés célkitűzése, hogy a közműves vízellátás 1985-ig elérje a 85%-ot, az ezredfordulóig pedig a 90—95%-ot, tehát gyakorlatilag a lehetséges teljes ellátottsági színvonalat.

A Kiskörei-vízlépcső hatásterületén a vízellátás fejlesztését a gyorsütemű gazdasági növekedés és az ezzel együtt változó, korszerűsödő tele21