Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
2. rész. A Kiskörei-vízlépcső építése - 2.8 Dobó István: Tervezői művezetés
2. Az expanziós és összenyomódási folyamatok számszerű követése, süllyedés-mérések Az előzőekben már vázlatosan érintett expanziós és összenyomódási folyamatok állandó számszerű követése, a vízlépcső műtárgyainak minden lényeges pontján, a tervezői művezetés egyik érdekes feladata volt. A mérési eredmények értékelése, az állandóan, de nem lineárisan növekvő terhelések hatására lejátszódó — a talajvízszint-süllyesztés mértéke és a Tisza gyakran változó vízállása által is befolyásolt — konszolidációs folyamat előrejelzése, nemcsak szakmai érdekessége, hanem a hozzá kapcsolódó felelősség nagysága miatt is említést érdemel. Az erőmű, duzzasztómű és hajózsilip különböző vasbeton szerkezeteinek a tervezés során előre számított süllyedései 4 és 12 cm között, konszolidációs idői pedig egy hónap és egy év között változtak. Az építés közben méréssel ellenőrzött végső értékek ugyanezen intervallumon belül maradtak és jól követték azt a korábbi építéseknél szerzett tapasztalatot, miszerint a kis alapterületű építmények tényleges süllyedése általában a számítottnak 50—80%-át, a nagy felületű terheléseknél pedig 70—100%-át érte el. Semmiféle előzetes számítással nem becsülhető azonban a süllyedések időbeli és térbeli egymásrahatásának tömege, annál is kevésbé, mivel az időbeliséget nemcsak műszaki megfontolások, hanem előre nem látható események is befolyásolják. Gyakran előfordult pl. hogy a frissen kiemelt munkagödörbe néhány nap alatt bebetonozott több méter vastag, 1—2 ezer tonna súlyú alaplemez- darab elkészülte után néhány hétig, esetleg hónapig nem süllyedt, hanem emelkedett, vagy éppen tartotta eredeti magasságát aszerint, hogy a még folyamatban levő expanzió nagyobb, vagy azonos volt-e éppen a frissen megindult összenyomódással. Még az is előfordult, hogy ugyanannak a monolit vasbeton testnek egyik vége süllyedt, ugyanakkor a másik vége emelkedett. Ezek az egymásrahatásból adódó „furcsaságok” kivétel nélkül indokolhatók voltak, csak rendelkezni kellett folyamatos és minden önálló műtárgyrészre vonatkozó süllyedésmérési eredménysorral. Ennek érdekében a tervező helyszíni kirendeltsége a lényeges építményrészeken havonta végzett süllyedésmérést olyan viszonylag közeli magassági alappontról, melynek kisebb mozgásait negyedévenként távoli alappontról ellenőrizte. Az így nyert adatok felhasználásával havonta értékelték a konszolidációs folyamatokat és két különböző cél érdekében szolgáltattak adatokat a kivitelezés számára. Az egyik cél a végleges, terv szerinti, országos magasság szempontjából igényes szerkezetek építés közbeni állandóan változó túltermelése a még hátralevő süllyedés mértékével, a másik pedig a süllyedés különbségekre érzékeny, statikailag határozatlan szerkezetek építési időpontjának, ill. azok befejezési (zárási) időpontjának meghatározása. Az első cél érdekében havonta tülemelési menetrend készült, amely minden szerkezeti részen megadta az éppen aktuális túlemelés értékét. 186