Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
2. rész. A Kiskörei-vízlépcső építése - 2.4 Koháry Nándor–Nagy Illés: Főcsatornák és tározó töltések építése
A töltésépítés szállítási távolságtól függően 300 méterig általában DT 54-es, míg 300-tól 800 méterig Sz—100-as típusú földnyesőkkel, 800 méter felett általában kotróval rakott billenő tehergépkocsikkal vagy önjáró Mazokkal történt. Az önjáró földnyesőknél a merítési munka fázisában kisegítő tológépet kellett alkalmazni, mivel a gépek e talajon saját erőforrásukkal nem tudták ládájukat teljes egészében megtölteni. A szállítási útvonalak karbantartására a gépcsoporttól független földtolókat alkalmaztak. A töltések anyagának egy része a szivárgó csatornákból került a töltés mentett oldali részébe, amelynek mennyiségét az átlagos talajvíz magassága határozza meg. Terv szerint a földnyesővel a képlékeny talajállapot miatt már ki nem termelhető földmennyiséget kotróval kellett kiemelni, deponálni és a szikkadás után beépíteni a töltésbe. A Középtiszavidéki VÍZIG ennél gyorsabb építési technológiát alakított ki, amely szerint a szivárgó csatornában bent maradó és kotróval kiemelendő földmennyiségnek megfelelő kubatúrájú anyagnyerőhelyet nyitott földnyesővel, közvetlenül a szivárgó csatorna mellett, amelybe átkotorta a szkréperek által már ki nem termelhető anyagot. így sikerült a száradás idejétől függetleníteni a töltésépítést. A töltésmagnál előírt Try = 85%, illetve a töltéstestnél előírt Try — — 80% tömörség biztosítása érdekében a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 10 főből álló munkahelyi laboratóriumot szervezett, amely 1969- től 1971-ig Abádszalókon, majd Kiskörén működött. A laboratórium hagyományos talajmechanikai és izotópos műszerekkel is fel volt szerelve, ezenkívül mozgó labor-kocsival rendelkezett. A laboratórium az összes földmunkát végző kivitelező rendelkezésére állt és megrendelésükre szolgáltatta a szükséges adatokat. A laboratórium nagy szerepet kapott a művezetésben, de az ellenőrzésben is. A laboratórium Proktor vizsgálatokkal megállapította az anyagnyerőhely talajfizikai jellemzőit, valamint az elérhető legnagyobb száraz térfogatsúlynak a „y0 max”-nak értékét. A kivitelezés során izotópos módszerrel meghatározták a tömörítőgépekkel betömörített talaj y0 száraz térfogat súlyát és ennek alapján megadták a földtömörítés eredményességét. Try = 100 y0 max %• A földmunkagépekkel végzett próbatömörítések alapján előírták a terítés vastagságának mértékét, valamint a tömörítőgép áthaladási járatszá- mát, annak érdekében, hogy az előírt tömörség meg legyen. Az anyaglelőhelyek víztartalma szabta meg az egyidejűleg munkába fogott szakaszok hosszát is. Ugyanis a szállítási táv növelésével biztosították a két terítés közötti szikkadáshoz szükséges időt. Száraz időszakban pedig az anyagnyerőhelyek mélyítésével sikerült a víztartalmat az optimális közelében tartani, így locsolásra sehol nem került sor. A töltésbe hordott földet a munkahelyi laboratórium előírásai szerint általában 20—30 cm rétegekben terítették el a földnyesők. A földtolók 119
