Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 2. A vízi munkálatok és az ország gazdasági újjászervezése a XVIII. században (1711–1825)
rén. E munkaszervezetben minden mozzanatot a műszaki feladat megoldásának szolgálatába állított, s a résztvevőket a fizetett közmunka teljesítmény szerinti bérezésével tette érdekeltté a munka végrehajtásában. Az országos, sőt — a balkáni vasútépítések révén — később nemzetközi jelentőségűvé vált magyar kubikos munkaszervezet, az ő — katonai és mérnöki rátermettségéről egyaránt tanúskodó — elgondolásai alapján kialakított munkaszervezetből fejlődött ki. (Csapi átmetszés, 1815—16.)* Áttekintve a Tisza völgyében működő kir. biztosok tevékenységének történetét, láthatjuk, hogy mindazok, akik a Tisza mentén valamilyen vízszabályozási feladattal foglalkoztak, előbb-utóbb eljutottak ahhoz a felismeréshez, hogy a területen minden szabályozási munka sikere a fő befogadó Tisza szabályozásától függ. Már az Ecsedi-láp le- csapolásával legelőször foglalkozó Károlyi Ferenc felfigyelt a Tiszára és térképet készíttetett róla. Fia, K. Antal figyelmét tehetséges mérnöke. Mezed Cyrill terelte e probléma felé: a Tisza—Szamos—Kraszna és az Ecsedi-láp egységes rendezésének tervével. Orczy Lőrinc, aki maga is képzett és széles látókörű hadmérnök volt, azonnal felismerte a befogadó és a mellékfolyók egységes szabályozásának szükségességét. Vay Miklós pedig a Körös-völgy felmérésével és szabályozásának feladatával kapcsolatban adott megbízást Huszár Mátyásnak a Tisza-szabályozás tervének elkészítésére .. . Elgondolásaikból a gyakorlatban azonban kevés valósult meg. Károlyi Ferenc még a kir. biztosi megbízatást sem tudta kieszközölni. Fia, Károlyi Antal ugyan mintegy tíz évig élvezte a királyi bizalmat, és a nép bizalmát is, azonban a megyei urak fordultak ellene s végül még megbízásának visszavonását is elérték. Orczy Lőrinc erőfeszítéseit az udvari intrika és a bürokrácia minősítette hatáskör túllépésnek, s a felismert feladat megoldásának szorgalmazását engedetlenségnek. Az udvar és a megyék támogatását egyaránt elveszítve végül is visszavonulásra kényszerült. Valamennyien egyformán küzdöttek a munka megszervezésének nehézségeivel is. Ezt, adataink szerint, először Vay Miklósnak sikerült, hadvezérhez és mérnökhöz méltó színvonalon, megoldania, azonban korának kedvezőtlen gazdasági viszonyai (a napóleoni háborút követő dekonjunktúra) lehetetlenné tették számára, hogy jelentősebb gyakorlati eredményeket érjen el. A tisza-völgyi vízi munkálatok e korai történetének ismertetéséből nem maradhatnak ki a Tisza és a Tisza-völgy rendezésének * Pogány Mária: A kialakuló kubikusság munkaviszonyai.- Történeti Szemle, 1962. 1. sz. kérdéseit felvető irodalom első fecskéi sem. Orczy, Balla, Mezeő és Huszár említett terveivel, javaslataival ellentétben ezek a részben gazdaságpolitikai, részben műszaki jellegű írások — a hazai vízügyi irodalom első termékei — a sajtó révén már a közvélemény érdeklődésének felkeltését célozták. A Tisza-szabályozás érdekében — Orczy javaslatát a Közép-Tiszára is kiterjesztve — először Szinnyei Merse József röpirata emelt szót 1785-ben.* De csaknem húsz év telik el, amíg megjelenik az első műszaki jellegű Tisza-szabá- lyozási tanulmány, egy jeles uradalmi mérnök, Benyooszky Imre tollából: „Tractatus liberior regulationem alvei fluvii Tibisci ezsiccationemque eiusdem stagnorum . . . concernens" címmel.** Majd Vedres Istvánnak a Duna—Tisza-csatornáról szóló, első magyar nyelvű gazdasági-műszaki írásával egyre nagyobb teret kap az irodalomban az alföldi vízszabályozások kérdése. 2.2.2 Talajjavítások és lecsapolások Talajjavítások és lecsapolások a jobbágyság irtásföldfoglalásai során A XVIII. század második felében a népességszaporodás hatására társadalmi-gazdasági szempontból és a vízi munkálatok fejlődése szempontjából egyaránt jelentős fejlődési folyamat indul meg: a jobbágytel- kekről kiszoruló parasztság kirajzása, „irtásföldfoglalása".60 Történetkutatásunk újabb eredményei alapján vált ismeretessé, hogy a katonai határőrvidékeket nem tekintve a talajjavítást célzó lecsapolások terén ez a mozgalom talán az egyes uradalmak elszigetelt kísérleteihez hasonló eredményeket hozott. E mozgalom az adott körülmények között a társadalmi-gazdasági fejlődés szükségszerű következménye volt. A jobbágyság számára a népesség gyors szaporodása miatt az allódiumok kialakulásával egyetlen lehetőség maradt megélhetésének biztosítására: az új, addig műveletlen, ill. művelhetetlen területek elfoglalása, helyesebben visszahó- dítása a mezőgazdasági kultúra számára. Az ún. „irtásföldek" foglalása során, mely a XVIII. sz. végén vált országos méretű mozgalommá, nemcsak bozótokat irtottak, hanem mocsarakat csapoltak le, árterületeket védtek meg a vizek pusztításaitól. így növelték meg például az elmocsara- sodott környékű egykori végvár. Gyula la* Szinnyei Merse József: Media impopulandi Tokajinum et Szolnokinum, ac in celeberrima Emporia evehendi, regulandi item navigationem per fluvium Tibiscum, Tokajino versus Szolnokinum Zemplinum usque Anno 1785 elaborata. (H.é.n. 1785. 6 lev.) (Tokaj és Szolnok forgalmas kereskedő várossá fejlesztéséről és a tiszai hajózás szabályozásáról . . .) ** Buda, 1804. 27. p. (Értekezés a Tisza folyó szabályozása és mocsarainak kiszárítása tárgyában.) 62
