Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 1. A vízi munkálatok kezdetei a Kárpát-medencében és szerepük Magyarország gazdasági életében a XVII. század végéig

1.6. ábra. Hadászati célú, védelmi jellegű vízimunkálatok a török korban (XVI—XVII. század)

zott — védelem eredményességét mutatja, hogy a török hódoltsági területek peremvidékén, olykor a török portyázási területei mögött, még az olyan kis várak is tartani tudták magukat, mint az alig 100 főnyi helyőrséggel rendelkező Komárvár, az ehhez hasonló Zalavár, vagy Észak-Dunántú- lon Tata, szintén alig százfőnyi helyőrséggel. (Ezt a XVI. század második felében építették át Zsigmond és Mátyás egykori vadászkastélyából erőddé, s a vártól délkeletre húzódó tó- és mocsárvidéktől védve szinte mindvégig tartani tudta magát.)

A védelem növelésének ára természetesen a korábban már lakott és művelt területek feladása volt: az egykori földműves települések maradék lakossága a várakba meghúzódva, életét mentve korábbi foglalkozásáról is lemondott: gazdasági tevékenységében a rideg állattartás, halászat-pákászat vette át a vezető szerepet. A mesterségesen is felduzzasztott folyók völgye teljesen el- mocsarasodott, az egykori vízfolyások szinte belevesztek az ingoványba, mint arról pl. a XVIII. sz. első pontos mérnöki felvételeken alapuló Sió, Sávríz, és Kapós térképei tanúskodnak.

A védelmi vízi munkálatok technikai lebonyolításának példája a történelemből is közismert Szigetvár — Zrínyi Miklós várának — építése.52

A vár építését az Almás-patak mocsaras árterületéből kiemelkedő szigetszerű földsávon a XV. században kezdték meg, de csak a török veszély közeledtére, a XVI. század derekán fejezték be. A vár körüli mocsaras tavat 1548—49-ben szélesítették ki úgy, hogy az innen kikerülő földet a vársáncok, földbástyák építésénél használták fel. (Az erődítési munkálatok irányítóit név szerint is ismerjük: előbb Kerecsényi László, majd Horváth Márk kapitányok és Sennyei Ferenc „pallér" végezték a többszöri ostromban megrongált vár megerősítését.) A vár magyar módra, döngölt és tapasztott falakból készült sárvár volt: amit már az időjárás viszontagságai is kikezdték, s amit állandóan javítani kellett. így nem is állhatott ellen sokáig a 100 000 főnyi török sereg ostromának és tüzérségi tüzének. A török a helyzetet kiismerve lecsapolta a mesterségesen felduzzasztott tavat, s az ingoványon át sokezer szekérnyi föld és szalma felhasználásával három oldalról is utat épített a

41