Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
Befejezés: A vízszabályozás fejlődésének iránya 1945 után
BEFEJEZÉS E könyv, mely a magyar vízszabályozás történetének fontosabb eseményeit, azok mozgató erőit és eredményéit igyekezett elénk tárni, az események történelmi feldolgozását az 1945. évvel zárja. Ezt nem azért teszi, mintha vizeink szabályozásának ösz- szes munkáit eddig az időpontig elvégezték volna, és a vízszabályozás folyamatát ezzel az időponttal lezárhatnánk, hanem azért, mert Magyarországon, és a föld — vízügyi- műszaki szempontból előrehaladott — más részein is ebben az időben, a vízügyi tevékenység egészének helyzete, jellege és arányai olyan változáson mennek keresztül, aminek következtében az 1945. év Magyar- ország és a környező országok vízgazdálkodása szempontjából is fordulópontnak tekinthető. Ha áttekintjük a vízügyi tevékenység szélesebb körét jelentő „vízrendezési” munkákat, melynek része a „vízszabályozás” is, akkor meg kell állapítani, hogy azok ezidő- tájt jutottak túl az egymástól független, klasszikus módszerek alkalmazásán. A vízrendezés feladata nemcsak a természetes állapotában levő felszíni álló, vagy folyóvizek — e könyv Bevezetésében már megfogalmazottak szerinti — „szabályozása", hanem a „hasznosítására való előkészítésük is. így a további fejlődés irányát — mind nagyobb mértékben — az egyedi megoldások helyett a feladatok több célú, összetett vízgazdálkodási szemléletbe való beállításának megfelelő megoldások adják. Ezért a különböző „vízrendezési módszerek” alkalmazásakor — természetesen a módszereknek hidrológiai alapokon nyugvó műszaki fejlesztése mellett — a vízzel való gazdálkodás szempontjai léptek előtérbe. Magyarországon a második világháború után, 1945-től, az ország politikai, társadalmi és gazdasági átalakulásával kezdődően beszélhetünk a vízügyek fejlődésének új korszakáról: a komplex vízgazdálkodásra való átmenetről, majd a komplex vízgazdálkodás korszakáról. Ettől az időtől kezdve a „ vízszabályozási" feladatok megoldását nem lehet tárgyalni az átfogóbb ,.vízrendezési" tevékenység eredményeivel való összekapcsolás, és így az egyre összetettebbé váló víz- és természetesen vízkészlet-gazdálkodási szemlélet érvényesítésének figyelembe vétele nélkül. Most a könyv Befejezésében kiegészítésként — a teljesség igénye nélkül — összefoglalóan vázoljuk az 1945. év utáni 20—25 év „vízrendezéseinek" azokat a munkáit, illetőleg eredményeit, amelyek a már régebben megkezdett és átnyúló, vagy az új „víz- szabályozási munkákat” tartalmazzák. E munkáknak leírását és értékelését korunk legutóbbi műszaki irodalmi munkáiban részletesen is megtaláljuk.* l.A VÍZSZABÁLYOZÁS FEJLESZTÉSE ÉS KORSZERŰSÍTÉSE 1945 ETÁN A KOMPLEX VÍZGAZDÁLKODÁSRA VALÓ ÁTMENET IDEJÉN** 1945 után a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele szabaddá tette az utat az ország gazdasági életének átszervezése és tervszerű fejlesztése előtt. Az üzemek államosításával egyidejűleg a vízügyeket is államosították 297 és Országos Vízügyi Hivatal néven egységes vízügyi állami szervezetet alakítottak ki. Ez az intézkedés az ország egészére a tervszerű vízgazdálkodás lehetőségét, és a fejlődő népgazdaság különböző ágai és a vízgazdálkodás közötti összhang kialakítását biztosította. A vízgazdálkodás feladatait összekapcsolta a társadalom gazdasági-műszaki haladásának ügyével. Az a felismerés, hogy az ország korláto* 1. Magyarország vízgazdálkodása. Országos Vízügyi Fő- igazgatóság kiadv., Budapest, 1965 2. Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kiadv. Budapest, 1971 *• E fejezet Károlyi Zsigmond összeállítása alapján készült. 373
