Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 1. A vízi munkálatok kezdetei a Kárpát-medencében és szerepük Magyarország gazdasági életében a XVII. század végéig

hozhattak, végrehajtásuk a megyei tisztikar, annak ellenőrzése pedig az alispán feladata volt; ennek a sémának felelt meg a (még nem differenciálódott) vízügyi igazgatás gyakorlata is. Királyi biztos kiküldésére vonatkozó legrégibb adatunk 1426-ból való, amikor a Pozsony megye főispánja, vízügyi igazgatás vezetője, külön megbízást kapott Zsigmondtól, hogy a megye területén levő szab. kir. város, Somorja árvédelmét is irányítsa.44

Történetkutatásunk e tekintetben még erősen hézagos adatai alapján is megállapítható, hogy ezek az intézkedések általában biztosítani tudták az egyes vízhasználatok, ill. vízimunkálatok — elsősorban a később annyi problémát okozó malomépítés — összhangját a közérdekkel: más vízhasználatokkal és a környező területek általános (mező)gazdasági érdekeivel.

A vízügyek középkori színvonalára jellemző, hogy még az ország tatárjárás utáni újjáépítése, ill. gazdasági újjászervezése idején is fontos feladatnak tekintették az engedély nélkül és a közérdek veszélyeztetésével épített malmok felülvizsgálatát. A dunántúli malmok ilyen ellenőrzésére IV. Béla 1247- ben, öt évvel a tatárjárás után adott megbízást Csáky István nádornak. A „műszaki szemléről" készült „jegyzőkönyv" a vízjogi viszonyok rendezettségének, a vízépítés korabeli technikai színvonalának fontos dokumentuma s többek között azért is jelentős, mert már ebben említés történik árvédelmi gátakról, éspedig a felduzzasztott Rába gátjairól.40

A vízügyi intézkedésekre vonatkozó em- lékanyagunk tehát nemcsak jogalkotásunk színvonalára vet kedvező fényt, hanem tanúskodik a vízügyi-vízgazdálkodási tevékenység (helyesebben: a vízhasználatok) jelentős méreteiről, társadalmi-gazdasági szerepéről, sőt az ilyen irányú tevékenység műszaki színvonaláról is.

Mivel több királyi dekrétumra korábban már utaltunk, itt most csak az ezek összefoglalására és a középkor folyamán kialakult szokásjog írásos kodifikálására hivatott Hármaskönyv fontosabb pontjait — megfelelő fejezeteit — idézzük. De mert a középkor vízjogának rendszeres feldolgozására és bemutatására nincs terünk, anyagunkat két fő téma köré csoportosítjuk: 1. azokat a helyeket emeljük ki, melyek a vízhasználatok és a velük kapcsolatos vízimunkálatok gazdasági jelentőségét szemléltetik, s így azok arányaira is következtetni engednek,

2. azokat a rendelkezéseket ismertetjük, melyek műszaki szempontból figyelemre méltóak, jellemzőek a korabeli műszaki ismeretek színvonalára.45-46

Az első szempontból különösen Zsigmondi király egyik 1410-ből való adománylevelét

kell kiemelnünk, melyet Werbőczi mint ado- mánylevél-mintát iktatott be a Hármas- könyvbe. Ez az adomány tárgyát képező birtok jelemzésére felsorolt „haszonvételek és tartozékok" sorában kifejezetten megemlíti: „a vizeket, halastavakat, malmokat és vízfolyásokat" .. . Ugyanígy a Hármaskönyv a „tartozékok" fogalmának meghatározásánál, mely alatt „a város, mezőváros vagy falu minden haszonvétele és jövedelme" értendő részletesen felsorolva azokat megállapítja, hogy közéjük „a vizek, folyók, halastavak, halászatok, vízfolyások, malmok, malomhelyek is beszámítandók”.

Rendkívül érdekes „Az ingó és ingatlan javak becsűjéről" szóló cím (I. rész 133. cím 1—53. §.), mely az ingatlan javak sorában igen magasra értékeli a különböző vízhasználatok és vízépítési műtárgyak becsértékét: a vízimalmok értéke pl. 3—6-szorosa a nemesi portáénak.*

Figyelemre méltó rész a birtokjogi jogszokásokat tárgyaló 59. cím 30. §-a is, mely a hasznos beruházásokra fordítandó kölcsön szerzése végett indokolt zálogbaadás esetei között megemlíti a halastavak és malmok létesítését is.

Valamennyinél fontosabb az I. rész 87. címe, mely a mederváltozásokkal, árvédelmi töltésekkel és malomgátakkal kapcsolatos birtokjogi kérdésekről intézkedik, s a vízi munkálatok érdekében a magántulajdon bizonyos korlátozását is szükségesnek és elismertnek nyilvánítja!

Ezt a cikkelyt érdemes részletesebben bemutatni. Címe: „Mit kell tartanunk azokról a földekről, melyeket a folyam árja szakasztott el?"

„Továbbá mivel igen sok városnak, falunak és birtoknak, valamint sok mezővárosnak és pusztának határait és határvonalait folyamok és folyóvizek különítik el, veszik körül és zárják be, az ilyen folyamok kiáradása és ereje pedig igen gyakran nagy darab földet, rétet és erdőt elszakít és egy másik szomszédos város, mezőváros vagy birtok területéhez sodor és ezt azokkal megnöveli, mert a folyam futása, rohanása a maga rendes folyásából, medréből és út- jából igen gyakran más, új mederbe szokott elhajolni és térni, ezért némelyek azt gondolták és vélték, hogy az ilyen földeknek, réteknek és erdőknek, melyek tudniillik a a víz folyásának és útjának, vagy medrének változásánál fogva a másik, szomszédos város és mezőváros vagy birtok területéhez estek és szakadtak, azon túl ehhez a városhoz vagy mezővároshoz, avagy birtokhoz kell tartozniuk és ezt kell illetniük, azt vitatván, és állítván, hogy határaikat a fo* (A vízépítési műtárgyak és vízhasználatok becslése a 36. §-tól a 44. §-ig.)

36