Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 1. A vízi munkálatok kezdetei a Kárpát-medencében és szerepük Magyarország gazdasági életében a XVII. század végéig

szolgáló folyószabályozási tevékenység, a mederkarbantartás és vontatóútépítés kezdeteivel együtt. Így pl. tudjuk, hogy a Duna folyását végig kísérő vontatóút már 1233- ban fennállt.26 A helyi viszonyoktól függően a jobb vagy a bal parton vezető útra a réveknél (pl. a futaki révnél Bács megyében) vontatták át a hajókat. Tudomásunk van arról, hogy a pesti és jenői hajósok már ebben az időben állandó, céhszerű testületet alkottak: „Universitas Societatis Nautarum de Pest et Yeneu (Jenő) néven.*

A hajózás, mint a legáltalánosabb érdekű vízhasználat, előjogokat élvezett a vízhasználat egyéb módjaival, a malmokkal és a halászattal szemben, melyeknek gátjaik építésénél tekintettel kellett lenniük a hajózás érdekeire. Nemcsak az adománylevelek tanúskodnak erről, hanem a törvényhozás is ismételten kiemelte a hajózás jelentőségét és a hajózási kiváltságok háboríthatatlansá- gát. (Pl. Hármaskönyv, I. rész, 77. cím 2. és 4. §.)46

A középkor folyamán a központi hatalom biztosította e jog érvényesítését, csak a török kor zavaros állapotai idején vált szükségessé a törvényhozás ismételt beavatkozása ennek érdekében.

Nemcsak a főfolyókat, hanem a kisebb mellékfolyókat is hajózták, mint pl. a Rábát, Vágót, Garamot, Drávát, Szamost, Marost stb. Az itt lebonyolított forgalom jelentőségére jellemző Rudolf király 1596-ból való 7. dekrétumának 52. cikkelye, mely a Garam vízimalmainak felülvizsgálatáról és megrendszabályozásáról intézkedett, „hogy a mész, tőigy és másféle fa, élelmiszerek és minden egyéb szükséges dolgok szállítására használt vízijármüvek (kiemelés a szerzőtől) és tutajok fel és le Esztergomba veszedelem nélkül vontathatok legyenek . . ,"46

A kisebb vízfolyásokon való hajózás jelentősége a török hódoltság terjedésével fokozatosan csökkent, s a kor végére, a vizek elfajulása miatt egyre inkább a főfolyókon lebonyolított hadiszállításokra korlátozódott.

Vízerőhasznosítás — vízimalmok36-37

A vizek „használatának" történetileg újabb keletű s technikailag is magasabb színvonalú módja a vízerőhasznosítás, a vízimalmok építése. Ez már nem egyszerű vízhasználat, hanem vízhasznosítás, mely jelentős műszaki munkálatokat: gátak, csatornák, víztárolók építését, és különböző berendezések, gépek alkalmazását teszi szükségesé. A vízimalom volt az első gép, mely már nem emberi vagy állati erővel műkő* Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése. Tanulmányok Budapest múltjából. XVI. kötet, Bp. 1964. 104. p.

dött, hanem a természet kimeríthetetlen erőforrásait állította az ember szolgálatába.

Bár a vízimalom keleten talán már régebben ismeretes volt, kétségtelen, hogy Európában az i. e. I. sz.-ban Görögországból terjedt el, s római közvetítéssel jutott el a birodalom más részeibe. Használata a nép- vándorlás viharai között is fennmaradt, feltehetően hazánk területén is.

Bár korábban vitatták, kétségtelen, hogy már a XI—XII. században működtek hazánk területén is vízimalmok. Közülük nem egy — többször átépítve — századokon keresztül, esetleg még a múlt század végén is üzemben volt. Az 1894. évi (millenieumi) összeírás szerint a működő régi malmok közül a XI/XII. században alapított volt 1, a XIII. századból való 6, a XIV. századból 13, a XV. századból pedig 32. s. i. t.* A malomgátak, zsilipek műszaki megoldása is figyelemre méltó lehetett, mint arról a Sopron megyei Vicza község, valószínűleg XI. századból való malmának leírása tanúskodik (1247)/*° (Ld. később: 1.3.3.)

Ismeretes volt a mederkeresztmetszet szűkítésének hatása a víz sebességének növelésére, ezt azonban leggyakrabban egyszerű keresztgátakkal és zúgok építésével oldották meg. A duzzasztógátak építésével üzembehelyezhető alulcsapó malmok mellett voltak külön malomcsatornára épített felülcsapó malmok is, s ezeket a népnyelv is pontosan megkülönböztette egymástól (1352, 1369). Korai adataink vannak a hajómalmok használatára vonatkozóan is (1292). Később terjedt el a hajómalmok duzzasztógátas alkalmazása, amikor a zúgó csatornájában összeszorított vizet engedték rá a hajómalmokra. (Ez a megoldás a hajózás érdekeit veszélyeztette.)38

A szükséges munkálatok költségeinek értékelése mellett a tengelyről levehető energia biztos becslését mutatja, hogy az alólcsapó malmokat a Hármaskönyv szerint lényegesen többre értékelték mint a felülcsa- pókat (ld. később: 1.3.3). Olykor a malomcsatornák építésére alkalmas terepviszonyokat is gazdasági értékként tartották számon és a csatornaépítés joga is adomány tárgyát képezte már a XIV. században (!).40

A malmok elterjedtségének egyik magyarázata, hogy a vízi erőt nemcsak őrlésre használták, hanem egyéb ipari célú malmokat, úgymint olajütő-, posztóványoló-, kendertörő-, valamint fűrészmalmokat és érczúzóműveket is építettek. Ezeket kölyüknek vagy kallómalmoknak is hívták, s munkagépük a nyilas zúzómű, vagy a hámor (kalapács) elve alapján működött.

* Magyarország malomipara 1849-ben - Magyar Statisztikai Közlöny 1896. l. köt. 72-75. p.

32