Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 7. A Felső-Tisza-vidék Tiszabecstől Tokajig
Társulat* nagy erővel látott hozzá a belvízcsatornahálózat kiépítéséhez és 1890-ben a csatornák összhossza, a Lónyai-csatornával együtt már 931 km volt. Sok gondot okozott a Lónyai-csatorna bal partján a nyíltan betorkolló főfolyások között maradt mély fekvésű területek víztelenítése. Végül is az 1926—28-as években 6 kis szivattyútelep épült a Lónyai-csatorna mentén és a hozzájuk kiépített csatornahálózattal biztosítják a belvizek eltávolítását. Ugyancsak sok munkát adott a Társulatnak a futóhomokba mélyen bevágott csatornák fenekének biztosítása. Itt alkalmaztak először előregyártóit vasbeton elemeket a csatornák mederbiztosítására Imre János tervei alapján már az 1930-as években. Ügy látszik, hogy az 1952 —56-os években kialakított Gavallér-féle előregyártott vasbeton elemekből készített biztosítási rendszer a kérdést véglegesen megoldotta. Az 1890 óta végrehajtott csatornaépítésekkel a csatornahálózat hossza 1139 km-re emelkedett. 7.2.4 A Bodrog szabályozása263-2*''5 Az alábbiakban csak a szorosan vett folyószabályozásról beszélünk, mert a Bodrog bal parti töltésének építéséről már a 7.2.2 fejezetben a bodrogközi tiszai töltésekkel együtt volt szó, mindkettőt a Bodrogközi Társulat építette. A Bodrog jobb partján árvédelmi töltés nincs, itt a partok elegendő magasak. A Bodrog több nagyobb vízfolyás egyesüléséből keletkezik. Előbb a Tapoly és az On- dava egyesül, majd a Laboré felveszi az Ung folyót, a Laborcot pedig a Latorca; végül az Ondava—Tapoly és a Latorca egyesülnek és innen kezdve a folyót a torkolatig Bodrognak nevezik, mely Tokajnál ömlik a Tiszába. Hossza 63 km és jelentősebb mellékvize a jobb parti Ronyva. A Bodrog vízgyűjtőjén hamarabb olvad el a hó, mint a Tiszán és miután árvizének útja is rövidebb, a Bodrog árvize Tokajnál 3—4 nappal szokta megelőzni a Tisza árhullámát. A folyó szabályozására, vagyis az éles kanyarulatok átvágására az 1860—1890-es évek között került sor. összesen 15 átmetszés készült, amiből 8 esik magyar területre. A 8 átvágott kanyar összhossza 34 km volt és a rövidülés 25,5 km. A meder és partok anyaga jóval kötöttebb, mint a Tiszáé, így a kanyarulatok vándorlása is lassúbb. Ezért a kanyarulatoknak partbiztosítással való rögzítése is kevesebb gondot okoz, mint a Tiszánál. A folyó jellemzői: kisvízi esése a magyar szakaszon 7 cm/km, legkisebb vízmennyisége 3,5 m:)/s, középvize 103 m:1 s és legnagyobb vize 1100 m3/s körül van. Miután medre jól ♦Alakult 1879-ben; működési területe 33 900 ha volt. beágyazott, anyaga kötött, a medervándorlás nem jelentékeny. Öt partbiztosítás készült addig az árvízvédelmi töltés védelmére. Végül megemlítjük, hogy 1896-ban megalakult Sátoraljaújhelyen a „Ronyva Bodrog- vidéki Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat" a várostól délre fekvő Ronyva és Bodrog szöge vizeinek rendezésére. 7.2.5 A Bodrog belvízrendezése A belvizek levezetésének első lépéseként a főcsatornákkal egyidejűleg itt is zsilipek épültek. A Bodrog-menti ún. törökéri zsilip 1871—74 közt épült, Viss közelében, 3x1,6 m nyílással. 1883-ban épült a Tisza-menti kará- di zsilip, 2x3,5 m nyílással. Ugyanakkor megkezdték a két zsiliphez vezető főcsatorna építését, majd a két főcsatornát cca 4 km hosszú csatornával kötötték össze. A Törökéri-főcsatorna hossza 37 km, a Karádi-fő- csatornáé 44 km. Végül a 14 km2 nagyságú kenézlői külön öblözet vizét 0,6 m átmérőjű zsilipen át a Tiszába vezették. A mezőgazdaság fokozott igényei azonban hamarosan napirendre tűzték a belvízlevezetés további fejlesztését. A Társulat az 1895. évi műszaki fejlesztési tervek alapján 1898-ig az alábbi főbb művekkel vitte előbbre a fejlesztés ügyét. A Karádi-főcsatorna tehermentesítésére megépült a Karcsa—Fel- sőbereci-főcsatorna, továbbá a bodrogi torkolatnál 2,0 m nyílású zsilip és 2,5 m:i/s teljesítőképességű, két gépegységű, gőzüzemű szivattyútelep. A Karádi-főcsatornát bővítették és mélyítették, továbbá torkolatánál kétegységü, gőzüzemű, 6,0 m:i/s teljesítőképességű szivattyútelep épült. Üj szivattyútelep épült a Török-éri főcsatorna torkolatánál 2 gépegységgel és 2,0 m:!/s teljesítőképességgel. Ennek a telepnek kapacitása később további 2 m:!/s-mal 4 m:i/s-ra növekedett. 1916-ban pedig megépült a Ricsei-fő- csatorna, torkolatánál 2,0 m:!/s teljesítőképességű szivattyúval. A szivattyútelepek építésével párhuzamosan fokozatosan bővült a belvízi csatornahálózat is, amelynek összhossza ma 504 km. Bár a bodrogközi belvízrendszer fejlesztése jelentősen előrehaladt, a mezőgazdaság még további fejlesztést, a belvizek még gyorsabb levezetését kívánja.263 Külön kell néhány szót szólni az ún. Bod- rog-zug vízrendezéséről. A Tisza és Bodrog, valamint a Viss és Zalkod közti összekötő töltés közé zárt, mélyfekvésű, lakatlan területet csak az egykori gyenge méretű töltések védték az árvizektől. Az érdekeltek az 1900-as évek elején hozzáfogtak a töltések erősítéséhez és lecsapoló csatornák építéséhez, de teljes sikert nem értek el. A végleges rendezés ügye 1954-ben került napirendre. 309
