Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 7. A Felső-Tisza-vidék Tiszabecstől Tokajig
ga után. így természetes, hogy az állattenyésztés jelentősebb szerepet játszott, mint a földmívelés; ezenkívül a halászat és a vízi közlekedés is megélhetési forrást jelentett. A vízzel teljesen körülzárt lápi falvakban már a halászat, csikászat, pákászat és vadászat volt a fő foglalkozás. Vadásztak rókára, farkasra, vidrára, nyestre, nyálra és vízi- szárnyasokra. Érdemes ideiktatni Fényes Elek leírását Besztercze községről: „Nádas rétségek közt fekszik annyira, hogy nyáron is ritkán lehet szárazon a faluba menni. Határa 3000 hold, melyből azonban csak 500 hold száraz. Vára több tavak közt épült meg a tatár idők előtt s a lakosság a dúlások idején menedéket talált benne. Sok nádja és gyékénye nő a közeli ingoványokon".2/*6 A községnek 1785-ben mindössze 93 lakosa volt.254 A Rétköz és Nyírség közötti vízrajzi kapcsolat folytán itt tárgyaljuk a Nyírség vízrendezését is, s ezért néhány szót kell szólanunk arról is, hogy milyen volt itt az élet a XVIII—XIX. századforduló idején, illetve a vizek szabályozása előtt. A rétközi mocsárvilág halászó- pákászó életmódjával szemben a nyírségi szegényparasztság állattenyésztő- földmívelő életet élt. Ipari és kereskedelmi tevékenység alatt ebben az időben főleg háziipart és cserekereskedelmet kell érteni. Az ipari termelés szélső lehetőségét a száraz malom és vízimalom szabta meg. A kereskedelem egyrészt nád, gyékény és állati bőrök, másrészt liszt és gabonafélék cseréjéből állott. 7.2.2 A Tisza szabályozása Záhony és Tokaj között A szabályozási munkák alatt most is egyrészt az ún. nagyvízi szabályozást, vagyis a nagyvizek szétterülését megakadályozó töltések építését, másrészt a középvízi szabályozást, vagyis a folyó éles kanyarainak átvágását és ezzel a meder vonalazásának ki- egyenesítését értjük. Ha a régi — szabályozások előtti — térképen a hatalmas mocsár közepén kanyargó és árvizeivel szabadon szétterülő Tiszát ösz- szehasonlítjuk a XIII. szám alatti mai állapotot ábrázoló térképen látható kiegyenesített és két oldalról töltésekkel közrefogott Tiszával, akkor soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a két állapot közötti különbség több mint egy évszázadon át folyt lankadatlan munka eredménye. Ha külön is választjuk és vizsgáljuk a jobb és bal parti töltések építésének és a Tisza átmetszésekkel való szabályozásának munkáját, tudnunk kell, hogy ezek a munkák párhuzamosan folytak, csak míg a jobb parti töltés építése a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat érdekeltségének a feladata, a bal parti töltés építése a Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat kötelessége, addig a folyószabályozás munkája állami feladat volt.255 Ha a töltés- keresztszelvények fejlődésének ábráit szemléljük, azt láthatjuk, hogy az eredetileg kisméretű és alacsony töltések ismételt erősítéssel és magasítással jutottak a mai méreteikhez. Ekkor érthetővé válik az a megállapítás, hogy a mai állapot több mint egy évszázad erőfeszítéseinek eredménye. Mai töltéseink a térképen meglehetősen zegzugos vonalazást mutatnak, ami az árvíz sima levonulása, de a töltéseken való védekezés szempontjából is kedvezőtlen. Ez is érthetővé válik, ha a töltések kifejlődésének történetét ismerjük, illetve az alábbiak szerint nyomon követjük. A Tiszavölgyi Társulat kebelében 1846- ban megalakult Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat* még ugyanazon évben megkezdte a Zsurk— Záhony és Vencsellő közti bal parti töltés építését, de a munkát hamarosan félbeszakí-. tóttá a kitört szabadságharc. A munka 1854- ben nagy erővel folytatódott és nagyjából 1859-ben be is fejeződött. Ez a töltés az 1830. évi árvíz színe fölé 3 láb (0,95 m) magasra épült és koronaszélessége 1 öl és 3 láb (2,84 m) volt. A töltés vonalazását több szempont szabta meg. így a töltésvonal a szabályozatlan Tisza zegzugos kanyarulatait volt kénytelen burkológörbeként követni; figyelemmel kellett lenni arra, hogy a tiszamenti községek a töltés mögé kerüljenek; végül, hogy minél hamarabb megszülessen az összefüggő töltés. Ezért igyekeztek a töltésvonal vezetésénél a közbeeső magaslatokat is felhasználni, ami kevesebb földmunkát jelentett. A 74 km hosszú töltésnek aránylag kis méretekkel való megépítése is nagy munka volt, hiszen csak talicskás, vagy itt-ott kordés munka jöhetett szóba. Ekkor azonban még nem sejtették, hogy a töltés- építésnek csak a kezdetén vannak. Ahogy előrehaladt ugyanis a Záhony feletti Tisza és Szamos töltéseinek kiépítése, úgy csökkent az árvizek tárolódásának lehetősége, egyre nagyobb víztömegek kényszerültek a töltések között — szétterülés nélkül — lefolyni, s így az árvizek magassága állandóan emelkedett. A Zsurk—Vencsellő közötti új gátat ezért már az 1860-as árvíz meghágta és több helyen átszakította. A töltést kijavították és kissé magasították, de ugyanez ismétlődött az 1864, 1865, 1867, 1869 és 1881. évi árvízkor is. Az ismételt töltéserősítésekkel és magasításokkal alakult ki a mai töltés, amely már kibírta az 1888. évi árvizet is. Ez a vízszint ezen a Tisza-szakaszon máig is a legmagasabb, úgynevezett mértékadó árvízszint. A mai töltés 1 m-rel magasabb ennél a „mértékadó'' vízszintnél; korona* Árterülete és mentesített területe 58 500 ha. 20 305
