Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 7. A Felső-Tisza-vidék Tiszabecstől Tokajig
szélessége 4 m és rézsűi 1:3, illetve 1:2 arány szerint hajlóak. A fentiek szerint kiépült töltést, a mai térképen szemlélve azt találjuk, hogy a töltés alsó vége Vencsellőnél nem a magas partba köt be, hanem csatlakozik a Vencsellőnél betorkolló Lónyai-csatorna jobb parti árvédelmi töltéséhez, A Lónyai-csatorna, amely nevét az egyik nagynevű társulati elnöktől Lányai Menyhért-től* kapta, 1879—1882 között épült Berkez és Vencsellő között a Felsőszabolcsi és a Nyirvizszabályozó Társulat közös erőfeszítésével, és nyíltan torkollik a Tiszába; ezért a Tisza vízduzzasztó árvizei ellen mindkét partján árvédelmi töltés épült. E csatornáról azért kellett itt megemlékezni, mert a Rétköz vízborítás elleni védelmét a Tisza gátja csak részben szolgálja. Védeni kell a Rétközt a Nyírség dombjairól ide rohanó vizek ellen is. Ezeket a külvize- ket fogja fel a Lónyai-övcsatorna és vezeti kártétel nélkül a Tiszába. A csatorna töltése az 1881. évi árvízszint fölé 1 m magasra, 4 m koronaszélességgel épült ki. A töltést az 1888. évi árvíz több helyen átszakította és ezért 1890-ben magasították és erősítették. A Lónyai-csatorna szerepére még a Rétköz belvízrendezésének tárgyalásakor visszatérünk. Az ismertetett Tisza-szakasz jobb parti töltésének építését az 1846-ban megalakult Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat** még ugyanazon évben megkezdte. A 48-as szabadságharc kitöréséig elkészült néhány km hosszú védgát Nagytárkány és Leányvár között, valamint Cigánd környékén, majd a szabadságharc okozta kényszerű szünet után, 1857-ben nagy erővel folytatódott és a munka mind a Tisza, mind a Bodrog mentén 1859-ben nagyban és egészében befejeződött. A tiszai töltés a bal partival egyező nagyságban és magassággal Csaptól lefelé elkészült Zalkodik, ahol a magaspartba kötött be. A bodrogi töltés, a folyó bal partján Pál- földétől a tokaji torkolatig készült el. Ez a kezdetleges töltés azonban — a bal parti tiszai töltéshez hasonlóan — ugyancsak gyengének bizonyult az 1860-as árvízzel szemben és a Tisza mentén 8 helyen a Bodrog mentén pedig 4 helyen átszakadt. Itt is töltés- erősítésre és magasításra került sor, de ekkor már feladták az ún. Bodrog-zug védelmét és a bodrogi töltés már csak Vissig épült meg, illetve innen még egy kereszttöltés is épült a Bodrog felé. A Bodrog-zug feladásának indokai könnyen érthetők, ha a XIII. térképpárt nézzük. Látnivaló, hogy a * Lónyai Menyhért a Felsőszabolcsi Tiszai Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat elnöke 1854-1884-ig. A vízügyek terén Széchenyi elgondolásainak követője, aki a társulati elnöki tisztet miniszterelnöksége idején is, haláláig megtartotta és ellátta. ** A társulat területe eredetileg 90 500 ha volt; 1920 után 54 500 ha. Viss—Zalkod közötti természetes magaslattal keletről határolt Bodrog-zug mélyfekvé- sű, lakatlan terület, amelynek védelme aránytalanul költségesebb lett volna, mint a többi árterületé. Az elkészült töltések további sorsa teljesen azonos a bal parti töltés sorsával. Az 1865., 1867., és 1869. évi árvizek okozta gátszakadások következtében a töltések többszörös és fokozatos erősítésére, illetve magasítására került sor, míg végre sikerült elérni, hogy az 1881. és 1888. évi árvizek elleni védekezés már sikeres volt. Ez utóbbi árvíz után kiadott kormányrendelet a töltésnek 1 m-rel az árvízszint fölé való fölemelését kötelezővé tette. Ennek a társulat eleget is tett és a munkát 1895-ben befejezte. Miután ezen a Tisza- szakaszon ma is az 1881-i árvíz a mértékadó, az akkor kiépült töltések azóta sem változtak (63. ábra).258-201 A folyószabályozási munkák, vagyis a kanyarulatok átvágással való megrövidítése itt csak a szabadságharc után indult meg. E Tisza-szakaszon a munkák irányítását a nagytárkányi osztálymérnöki hivatal végezte. Átvágások építése alatt természetesen itt is tulajdonképpen olyan vezérárok építését kell érteni, amelynek mederré való kiszélesedését a folyó eleven erejére bízták. A vezérárok kézi erővel és csak a kis víz színéig leérő fenékméiységgel készült. Ezek a vezérárkok két-három évtized alatt teljes mederré fejlődtek. Az átvágások építése 1854-ben kezdődött és legnagyobbrészt 1864-ben fejeződött be. A legelsők Győröcske—Tárkány, Vörösmart és Balsa községeknél épültek. Ezeket már az 1860-ban megjelent Weiss-fé- le térkép is feltünteti. Az átmetszések számául, a különböző történeti leírásokban előfordulók helyett, az 1898-as Faragó—Vályi- féle térképen szereplő számát fogadjuk el, úgy e Tisza-szakaszon 36 átmetszés készült amelyek mind kifejlődtek. A legutolsó Záhony körüli 3 átmetszés 1873, illetve 1888- ban készült.253 A szabályozott Tiszát a mai térképen vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a folyó itt is nagymértékben kiegyenesedett és csak a gátak közti hullámtéren visszamaradt és még a mai térképeken is fellelhető holt ágak emlékeztetnek a régi kanyargós Tiszára. (64. ábra) Az átmetszések készítése óta eltelt kerek 100 év alatt a levágott kanyarok mintegy kétharmadát teljesen beiszapolta a Tisza és könnyű megjósolni, hogy a ma még meglévő holt ágaknak is ez lesz a sorsuk. Ha el is tűntek az éles kanyarok és a kiegyenesített folyó hossza mintegy harmadával csökkent, a Tisza továbbra is kanyargós maradt és a kanyarok törvényszerű mozgása és lefelé vándorlása csak akkor fog megszűnni, ha a Tisza medre partbiztosításokkal végig 306
