Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 1. A vízi munkálatok kezdetei a Kárpát-medencében és szerepük Magyarország gazdasági életében a XVII. század végéig

1.1.2 Vízi munkálatok az avarok idején*

A római birodalom bukása és a honfoglalás közti idő hazánk történetében vízépítési szempontból sem lehetett teljesen eseménytelen időszak. Kétségtelen ugyan, hogy a népvándorlás viharai, főleg az első századokban, Pannónia gazdasági életét is szétrombolták; azonban a korábbi eredmények, sem a műszaki objektumokban, sem a termeléstechnika terén, sem a meghonosodott kultúrákat tekintve — nem veszhettek el teljesen.

A gazdasági-műszaki kultúra mindig materiális alapokon — a jelen esetben Pannónia kedvező gazdaságföldrajzi adottságai alapján — fejlődik ki, s ezek általában nem is engedik többé teljesen elpusztulni. Jó példa erre a természetföldrajzi adottságok (források, vízfolyások, halászhelyek, átkelőhelyek, utak stb.) alapján kialakult települések fennmaradása és a háborús pusztítások után is tapasztalható ismételt újjászületés, kon- tiunitása. De ismerünk vízépítési alkotása- kat is, mint pl. a pákái és ösküi völgyzáró- gátakat, víztárolókat, amelyek nemcsak a népvándorláskor, hanem a török-kor viharait is túlélték.

A népvándorláskor népei közül hazánk területét legtovább — mintegy 570-től a magyarok (második) honfoglalásáig — az avarok tartották megszállva. Érthető tehát, hogy a gazdasági-műszaki tevékenység nép- vándorlás korinak tartott nyomait, emlékeit elsősorban nekik tulajdonították.

Ennek a vitatható, de véglegesen megcá- foltnak sem tekinthető hipotézisnek a korabeli források mellett egyéb érvei is voltak. Így például bizonyos, hogy a népvándorláskori szkíta, hun és avar népek nemcsak hadászati, hanem termeléstechnikai téren is fejlett ismeretekkel rendelkeztek. Egyes földművelő szkíta népekről már a görögök feljegyezték, hogy országukat sáncokkal, településeiket (városaikat) falakkal és csatornákkal vették körül. Hasonló jellegű, gazdag emlékanyag maradt fenn a Volga-vidéki — népvándorlás kori — egyéb „földvárkultúrákból" is, amelyhez tartozónak tekinthetjük mind az avarok, mint a honfoglaló magyarság elődeit.

De nem semmisülhetett meg teljesen Róma gazdasági (és műszaki) öröksége sem, hiszen a Kárpát-medencét tartósan megszálló népek — mint az avarok, vagy a frankok — célja nem a leigázott népek és gazdasági életük elpusztítása volt, hanem az, hogy adófizetőikké tegyék őket. (Munkaerejük pótlásáról még telepítésekkel, rabszolgaszerző hadjáratokkal is gondoskodtak).

* Fekete Zs. 19. sz. i. m. 104-181 p.

A korabeli források avar sáncairól, győ- reiről és földvárairól szóló adatok földrajzi azonosítását a múlt század végén a régészek mellett a vízépítés történetének első hazai kutatója. Fekete Zsigmond is megkísérelte. Véleménye szerint sikerült is kimutatnia nagyarányú, s a vízrajzi viszonyokat is befolyásoló földmunkák (pl. árvédelmi gátak, csatornák) nyomait az ország peremvidékein, ill. az avarok főbb szálláshelyein szinte mindenütt. (Ezek közé sorolta — Fényes Elek nyomán — Mikoviny Sámuel Pest megye térképéről (1740) ismert „Csörsz Árkát" is, amely azonban, az újabb kutatások szerint inkább római kori, vagy még régebbi, bronz-, esetleg késő kőkori létesítmény lehet.)

Vannak azonban az avarok műszaki ismereteinek és tevékenységének egyéb, és kétségtelen bizonyítékai is. így pl. ismeretes Baján kagán dunai hajóhadának fontos szerepe, s egybehangzó adatok szólnak az avarok hídépítésben való jártasságáról is, ugyancsak Baján nevezetes Száva-hídjával kapcsolatban (I. u. 570 körül).

Az avarkor ma is hazánk történetének egyik legvitatottabb időszaka. Jóllehet kellő bizonyító anyag még nem áll rendelkezésünkre, mégsem kell talán lemondanunk arról a hipotézisről, amely szerint honfoglaló őseink magukkal hozott termeléstechnikai tapasztalatai mellett a IX. századig kimutathatóan itt élő, „beolvasztott" avarok gazdasági kultúrájának is szerepe volt az Árpád-kor gazdasági életének gyors felvirágzásában — s ezen belül a vízhasználatok- vízépítés különböző ágainak kibontakozásában is.

1.2 A vízrajzi viszonyok szerepe a honfoglaló magyarság letelepedésében és gazdasági életében22-:!0

A történetírás Európa-centrikus szemlélete nyomán általában hajlamosak vagyunk — némi anakronizmussal: egy későbbi nyugati-keleti színvonalkülönbség visszavetíté- sével — magától értetődőnek venni, hogy a népvándorlás kori lovasnomád pusztai népek és így honfoglaló őseink gazdasági-műszaki színvonala alacsonyabb volt, mint a nyugati, állandó jellegű településeken élő erdőlakó germán-szláv népeké. Ez a felfogás némi helyesbítésre szorul.

Pannónia ősi, állandó jellegű településeit megszálló és az itt már hagyományos ekés művelést átvevő szláv népek és az avarok, a helyi eredmények mellett a VIII/IX. század fordulójától kezdve a Frank Birodalom és az egyház társadalmi-gazdasági szervező és nivelláló munkájának eredményeit is élvezhették. Elfogadható tehát, hogy e né27