Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 5. A Dráva-völgy
csak vezérárkot ástak az átmetszés helyén és annak bővítését a víz sodrására bízták. Ezeknek az átmetszéseknek költségeit Zala vármegye viselte, egyedül a kotori 3 átmetszés készült a só felemelt árából. 1828-ban a Csáktornyái és letenyei uradalom egyességet kötött „a Mura regulázására", aminek alapján az egyedutai határban, Letenye mellett 970 öl hosszú és még több helyen rövidebb átmetszéseket készítettek közösen 1830-ig. Ugyanebben az időben Zala vármegye Letenye alatt 340 öles és egy másik 250 öles átmetszést ása- tott ki, Letenye fölött pedig egy 250 és egy 190 öl hosszút. A hajózási érdekek 1832-ben újra a Mura egységes szabályozásának szükségességét hozták napirendre. Ebben az időben a grázi vásárok után Muraszerdahelyen 28— 30 sajkából, Kottoriban pedig 20—25 sajkából rakták ki a vásárról hozott árukat. 1875-ben az osztrákok Gráztól lefelé haladóan megkezdték a Mura egységes szabályozását. Ez a munka a szűk hitelkeret miatt lassan haladt és 23 év kellett ahhoz, hogy Radkersburgig, az akkori magyar határig érjenek le vele. 1889-ben az osztrákok sürgetésére osztrák-magyar vegyesbizottság foglalkozott a közös határszakasz szabályozásával. 1898- ban a közös szakaszon is megindult a munka. 1922-ben a nagykanizsai folyam- mérnöki hivatal kezdte meg újra a Mura szabályozását. Főleg partbiztosítások készültek olyan helyeken, ahol a Mura árvize a partokat kikezdte. A 30-as években építette meg a nagykanizsai folyammérnöki hivatal a murasze- menyei három holt-ág mederelzárását, majd 1935—37-ben a murarátkai holt-ágét. 1935- ben a Mura Molnárinál, majd 1938-ban Murarátkán elvándorolt eredeti, országhatárt képező medréből a magyar oldal felé. 1945 óta a Murába torkolló Rigyáci patakot visszatöltésezték és a Béci-patak torkolati szakaszának bal partjára épült töltés, 1960-ban pedig a Principális-csatornának a beleznai állami út alatti szakaszát töltésezték vissza a jobb parton. Vlzszabályozás a Mura bal olda/án225-i72 A Kerka-patak a Mura magyarországi legnagyobb mellékvízfolyása (52. ábra). A torrens jellegű vízfolyás gyakran elöntötte a múltban széles völgyét. A Kerka-völgyi érdekeltek már az 1800-as években próbálkoztak részben egyénileg, részben közösen a vízkárok ellen védekezni. 1901-ben a szombathelyi kultúrmérnöki hivatal tervet dolgozott ki a Kerka és mellékágfai szabályozására. E tervek kivitelére azonban csak jóval később, 1932—39-ben került sor. Ekkor a mederbővítésen kívül több átmetszés és rőzse-partbiztosítás is készült, összesen 43 km hosszban szabályozták a Kerka medrét. Az 1850-es évek táján készült az ún. Lendva—Adovány-csatorna, melyet akkor osztrák területről kiindulva a széles Mura- völgyben mint lecsapoló főcsatornát Muraszombaton át Muraszemenyéig ástak ki és ott torkollott a Kerkába. Ekkor változtatták meg a Lendva-patak torkolati szakaszát is úgy, hogy a mai helyén adja le vizét a Kerkába. 1901-ben ennek a csatornának és mellékágainak fenntartására vízitársulat is alakult 7800 ha ártérrel. Régi múltra tekint vissza a Kógyár-pa- tak vagy Principális-csatorna. Ezt a vízfolyást, amely Misefánál hegynyeregben ered és déli irányban Nagykanizsa mellett elfolyva, Murakeresztúrnál torkollik a Drávába, Kanizsai-víznek is nevezték. A Principális-csatorna valószínűleg római eredetű, a III. században ásták ki. Utána természetesen újra feliszapolódott. Völgye a szabályozás előtt mocsaras, tőzeges medencék sorozata volt, míg Nagykanizsa környékét nagy kiterjedésű mocsárvilág uralta. A Kógyár völgyében már 1836-ban alakult vízitársulat, mely lecsapolta a mocsarakat, de a kis csatorna feliszapolódott. 1856-ban kezdték el a Principális-csatorna kiásását 34,5 km hosszban. 1882—86. között kultúrmérnöki vezetéssel kibővítették a főcsatornát 350 000 m3 földmunkával. 1906-ban alakult meg a Kógyárberki Lecsapoló Társulat, mely feladatául tűzte ki a Kógyár-patak Nemesrádó és Palin községek közötti mederszakaszának jó karba helyezését. Ez a munka két év alatt elkészült. Az elvégzett munkákért a társulat jelentős adóvisszatérítésben részesült, s hosszú időn át nem szedett tagjaitól ártéri hozzájárulást. 1913-ban az érdekeltek a Principális- völgyi Lecsapoló Társulatba tömörültek. E társulat 1915—17-ben nemcsak a főcsatornát építtette ki újra a torkolattól Nagykanizsáig, hanem Kanizsa környékén sűrű mellékhálózatot is létesített. Ezzel a Kanizsa körüli mocsárvilág is megszűnt. 5.2.2 A Feketevíz-rendszer szabályozása A Dráva bal partján az Ormányság területén található széles lapály nagyrészben mocsári erdőkkel borított hatalmas vizenyős, mocsaras vidék volt, melyet a Mecsekről és a nyugati nyúlványokról lerohanó vizek tápláltak. A mocsár nyugati oldalán volt az Ókor (régen Okur) vízfolyás, 276
