Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 5. A Dráva-völgy
őrölnek. Partjait híres bikkes és tölgyes erdők kísérik."* Így a Dráva árvizei által okozott károk miatt 1730 körül merültek fel panaszok. Az érdekelt birtokosok Mária Terézia uralkodása alatt 1740—50 között „Drávái Gát- egylet"-be tömörültek és megkezdték az árvédelmi gátak építését. A bal parton Drávaszabolcs és Dárda között épült az első összefüggő töltés. Később 1770 táján Baranya vármegye ezt a töltést felfelé Drá- vatamásiig hosszabbította meg, (Drávake- resztúr és Drávasztára között, ahol magas part van, nem épült töltés). Az elkészült töltésekből a drávatamási—drávaszabolcsi szakaszt Baranya vármegye, a drávaszabolcs—gordisai szakaszt a Benyovszky uradalom és a gordisa—dárdai szakaszt a „Dárdai gátegylet", majd 1871-től, amikor a gátegylet megszűnt, a Schaumburg—Lippe uradalom gondozta. 1827-ben rendkívüli árvíz volt, mely ezt a töltést több helyen átszakította, sőt néhol meg is hágta. A dázsony—dárdai akkor még magán- öblözetben a belvízlevezetés már 1891- ben folyamatban volt. 1909-ben a dráva- palkonya—dárdai töltésszakaszon a gát koronáját az 1827. évi árvíz színéig magasították és megerősítették. 1918-ban alakult meg a Dázsony—dárdai ármentesítő társulat és vette át e töltésszakasz további fenntartását. A trianoni országhatár a társulat töltését és árterét ketté osztotta. Magyar részen maradt a töltésből 13,7 km és az ártérből 8100 ha. A magyar töltésszakaszban Drávatamási- tól lefelé 6 zsilip van, melyeken keresztül Szentborbásnál a Drávapolányi belvízcsatorna, Zalátánál a Sellyei-Gürü, Kisszent- mártonnál az ottani belvízfőcsatorna, Gor- disánál az Egerszegi-víz torkolati szakaszából kiképzett belvízcsatorna, Alsószentmár- tonnál a Lanka-csatorna és végül Dráva- szabolcsnál a kendergyár melletti zsilipen keresztül a Meleg-víz adja le vizét alkalmas vízállásnál a Drávába. A lankai zsilip mellett 1959-ben szivattyútelep is épült 1 m3/s teljesítménnyel. 1934-ben a Dázsony—Dárda-i ármentesítő társulat, melynek árterébe a szomszédos Fekete-víz társulat kezelése alatt álló Eger- szegi-csatorna befolyt, ezt a csatornát 5 km hosszú töltésezett új mederátmetszéssel Drávaszabolcsnál a Fekete-vízbe vezette és így mentesítette árterét a külvizektől. * Fényes E.: Magyarországnak mostani állapotja. 1-4. köt. Pest, 1836-1841. 5.1.3. A Dráva bal parti területén végzett vízszabályozási munkák225 Felülről lefelé haladva az első a Dombó- csatorna, mely a Zákány melletti Vázsony- pusztától indul ki és Somogyudvarhelynél torkollik a Drávába, közben felfogja a Csurgói járás dombvidékéről lejövő patakok vizét (51. ábra). A Dombó-csatorna 19 km hosszú szakaszának a kiásását, mely a Csurgó—Udvarhely alatti mélyfekvésű mocsaras rétek pangó vizeit vezeti le a Dráva mellékvíz- folyásába a Zsdála-patakba, még az 1827— 1832 közötti években kezdte meg a Festetics uradalom, és 2900 ha vizét vezette le, de átfogó szabályozási terv csak 1899-ben készült. Az 1900-as években végrehajtott mederkiásás után a csatorna 1936-ig megfelel rendeltetésének. Az 1949—51 között 6,63 km hosszban végrehajtott jó karba helyezési munkánál 76 500 m3 földet mozgattak meg. 1954-ben a MÁV a torkolati 4,4 km-es szakaszt a nagykanizsa—barcsi vasútvonal déli oldalára helyezte át és ezzel két felrobbbantott vasúti híd újraépítését takarította meg. A mellékvízfolyások közül a Tekeresberki, a Dörgőhídi és a Bükkösdi patakot csak a torkolati részen szabályozták a Dombó-csatorna első kiásása során. A Sárgáti árkot 1914—15-ben 7,3 km hosszban, a Márjás-patakot 1927/28 években 16,2 km hosszban helyezték jókarba. A babócsai Rinya-szabályozását, mely Vése község határában ered és Péterhidá- nál a Dráva egyik holt ágába torkollik, a malmok sokáig késleltették. Bár legtöbbjük idővel a völgyzárógátas víztárolását megszüntette és külön felvízcsatornát épített, a mederbe épített duzzasztó mégis akadályozta az eredeti meder jó karba helyezését. Csak 1905-ben került sor az első patakszabályozási terv elkészítésére, s 1912-ben indult meg e terv alapján a jó karba helyezési munkája. 1939-ben a torkolati szakaszt rendezték 7,3 km hosszban, majd 1941—44 években ezt a munkát Ri- nyaújlak községig folytatták. Mellékágai közül a Taranyai Rinyát 16 km hosszban, a Lábadi Rinyát 15 km és a Nagykorpádi Rinyát 9,9 km hosszban 1912-ben helyezték jó karba. A Barcstól nyugatra a Drávába ömlő Barcs—Komiósdi Rinya szabályozását 1882—84 között kultúrmérnöki vezetéssel 87 000 m3 földmunkával hajtották végre és 1550 ha területet csapoltak le. 1899-ben a pécsi kultúrmérnöki hivatal tervet dolgozott ki az akkor már elhanyagolt árokhálózat jó karba helyezésére. A vízrendszer medreinek tisztogatására 1927-ben került sor. 274
