Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 5. A Dráva-völgy
ról beléje torkolló 6 kisebb vízfolyás a Dráva völgyébe a mai Zsdála mederbe adta le vizét, az ottani egykori erdőrengetegen keresztül. E patakokra régebben vízimalmok épültek, amelyek völgyzáró gátjai számottevő területeket mocsarasítottak el. Főleg a Te- keresbereki patak bővelkedett ilyen malmokban. A Csurgó község belsőségén átfolyó mai Sárgáti árok völgye már 1190 körül mocsár volt. Alsó- és Felsősegesd között a Rinya mesterséges tavát már Szent László király 1093-ban kelt okirata említi „Segostou-la- cus” néven. Később több malom települt a vízfolyásra. Barcstól nyugatra torkollik a Drávába a Barcs—Komiósdi—Rinya, amely a Gyöngyösi és Komiósdi patakok befogadója. A szabályozás előtt a Gyöngyös és a Komlósdi- patak is külön-külön torkollott a Drávába; az előbbi Barcstól keletre, utóbbi nyugatra. A Dráva Barcs körüli szakaszának szabályozása és a fenti két vízfolyás elfajult torkolati szakaszának rendezése hozta létre a mai egyesített medret 1880 körül. A település-történeti adatok szerint a Dráva és Mura vízvidéke már az ókorban lakott volt. A tatárdúlás után IV. Béla király idejében indultak meg a várépítkezések. Idők folyamán a Dráva és bal parti mellékvizei mentén számos vár épült: Baranyában Siklóson, Somogybán Szigetváron, Kálmán- csán. Csurgón, Babócsán és Zákányban, Zala megyében Kanizsán, Csáktornyán, Al- sólendván és Lentiben. 5.1.2 A Dráva szabályozása és ármente- sítése228- 172 A Dráva szabályozását már a XVIII. században megkezdték, mert az erősen kanyargós és sok hordalékot szállító meder gyakran változtatta helyét, kanyarokat szakított át, több helyen partelmosások, másutt zátonyok keletkeztek. 1753-ban Mária Terézia királynő rendeletére feltérképezték a Dráva völgyét a mederszabályozás érdekében. Kiviteli munkákra azonban csak 1784-től került sor, amikor is több megszakítással 1948-ig a Murától a torkolatig 64 átvágás készült 75 km összhosszúságban. A Dráva Légrád- tól a Dunáig 454 km-ről 182 km-rcl 272 km-re rövidült, aminek következtében a folyó jelentősen beágyazódott. A szabályozási munka során 1805-ben Eszék alatt Bielobrodnál készült egy nagy átmetszés. 1822—24 között az Építési Igazgatóság Póka Antal és Csonka Ignác mérnökökkel felmérette a Drávát és 1833-ban a munkák irányítására „Drávaszabályozási Királyi Bizottság” létesült. 1868-ban újból felállítják az 1848-ban megszűnt „Drávaszabályozási Királyi Bizottság"-ot, melynek főfeladata ekkor már a hajózás lehetőségének a megteremtése volt. A tervek megvalósítását az állam vette kezébe és évről évre jelentős összegeket áldozott erre a célra. 1869-ben Drávaszentmártonnál, 1873—75 között Det- kovácnál, 1880-ban Tótújfalunál és 1882- ben Szarvas községnél készült egy-egy átvágás. 1880-tól kezdve kő- és rőzseműve- ket építenek a holtmedrek elzárására és egyidejűleg a szükséges helyeken partbiztosítások is készülnek. 1886-ban a közlekedés- és közmunka- ügyi miniszter a Drávának Zákánytól a torkolatig terjedő szakaszára vonatkozó új felvétel és szabályozási terv készítését rendelte el. 1893-ban felállították az eszéki folyammérnöki hivatalt, mely az 1886-os tervet a hajózás érdekében átdolgozta. A szabályozási munka 1895-ben indult meg, évenként 400 000 Kor. befektetéssel. Főleg az alsó szakaszon dolgoztak; általában ott, ahol a hajózás érdekei szempontjából a munka a legsürgősebb volt. Kőből és rozséból készült terelő és partvédő műveket építettek és az átvágott kanyarokat elzárták. A felső szakaszon is készült munka, bár hajózási szempontból ebben az időben a bares—vízvári szakasz volt a legkedvezőbb állapotban, s itt még 1919—40 között is lehetett hajózni. 1904-ben újabb szabályozási terv készült, amely már felfelé Varasáig foglalta magában a még elvégzendő munkákat. Az ehhez szükséges költségfedezetet törvényhozásilag az 1908. XLIX. te. biztosította. 1915-ig Zákánytól a Dunáig 272 km hosszú szakaszon több részletben összesen 106,5 km hosszban végeztek szabályozási munkákat. Az első világháború után a Dráva országhatár lett, ettől kezdve a rendszeres hajózás megszűnt és minthogy magyar részről csak a legszükségesebb partvédezeteket építették, vagy egyéb helyi szabályozásokat végeztek, jugoszláv részről pedig alig végeztek munkát, a Dráva újból elfajult. 1957-ben a két állam között egyezmény jött létre közös szabályozási terv készítésére, így a jövőben egységesen fogják a szabályozást végezni. A folyószabályozással kb. egyidőben fogtak hozzá a Dráva bal parti területek mentesítéséhez is. Fényes Elek 1836—41-ben kiadott munkájában a Drávát így jellemezte: „A Dráva folyása felette sebes, áradásaival sok kárt okoz. Fövényéből aranyat mosnak, halakban bősége van és malmai híres lisztet 18 273
