Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 1. A vízi munkálatok kezdetei a Kárpát-medencében és szerepük Magyarország gazdasági életében a XVII. század végéig

1.3. ábra. A Kikiri-tó római kőgátja Várpalota'.ól délnyugatra

tén Várpalotáról délnyugatra ma is láthatók: a „Kikeri-tó" zsilipes kőgátja (3. ábra).

Hasonló példák a dunántúli dombvidék kedvező víztárolási lehetőségeinek felismerésére és hasznosítására a soproni tómalmi és a kőrakásmajori víztároló, ill. a Császárvíz gátjának maradványai (4. ábra).

Mind a Kikeri-tó, mind a Császárvíz pát- kai (kőrakásmajori) völgyzárógátja és víztá1.4. ábra. Római gát maradványai a Császár- vízen

rolója kettős zsilippel és burkolt üzemvíz- és árapasztó-csatornával, tehát nyilvánvalóan vízerőhasznosítás céljából épült. Malmaik gazdasági jelentőségének tulajdonítható, hogy mindkettő túlélte a népvándorláskor és a török-kor viharait is. A tárolókat a XIX. század „lecsapoló" tevékenysége szüntette meg, malmaik pedig a II. világháborúnak estek áldozatul. A pátkai gát hely- kiválasztására jellemző, hogy az itt létesítendő víztároló völgyzárógátja is csak a vasútvonal töltése miatt épül valamivel a római gáttól északra. 19/a~c>

Galerius mellett a pannóniai származású Probus császár nevéhez is jelentős, főleg Duna- és Száva-menti lecsapolási és vízépítési munkálatok fűződnek. Gazdasági tevékenységéről minden jelentős forrás megemlékezik, s emlékét munkájának nyomai mellett a halálának körülményeiről szóló feljegyzések is őrzik: a termelő munkától elszokott légionáriusok nem értékelték a császár civilizációs törekvéseit, a kemény munka miatt fellázadtak és megölték. Ennek ellenére Probus erőfeszítései nem maradtak egészen eredménytelenek: neki köszönhető a Sirmium (Eszék) feletti Hiulca- mocsár lecsapolása, amelynek helyén Cibalis városa épült. A vidék lecsapoló csatornái közül a Jarcsina-csatorna, helyenként — a középkori oklevelekben is említett — kőborítású parttal, ma is fennáll.

A vízi munkálatokkal kapcsolatos emlékek jelentős része egyébként ugyancsak a legelőször (i.e. 34.) római fennhatóság alá került Dráva—Száva közére vonatkozik: vannak adatok a Száva és a Kulpa medrének tisztítására és karbantartására, sőt a Kulpát és Szávát a Drávával összekötő hajózható csatorná(k)ra is.19-30

26