Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 1. A vízi munkálatok kezdetei a Kárpát-medencében és szerepük Magyarország gazdasági életében a XVII. század végéig
1.2. ábra. A Sió-zsilip római-kori kitorkollásának és zsilipjeinek helyszínrajza zárták el az itteni végvárak védelme: a Balaton vízszinének megemelése, környékének elárasztása és vízlépcső létesítése érdekében.* A római vízépítés színvonalára jellemző alkotás a Sabaria határában létesített 28 km hosszú, magasvezetésű öntöző- és ma- lom(?)-csatorna; a mai Gyöngyös-patak.** A patak Gyöngyösapátitól a torkolatig (ti. a Borzó-patakig) a völgy oldalában, gondos szintezéssel kijelölt egyenes és mesterséges meder, melyet helyenként agyagbéléssel láttak el. A csatorna vízerejét valószínűleg már a rómaiak, de a középkori magyarok biztosan, malmok hajtására használták. Az eredeti medret, a Sorokba ömlő Perint medrét elzáró árapasztó bukógátat (kőgátat), a hagyomány nyomán ma is „római gátnak" nevezik. E csatorna építéséről ugyan nincs írásos adatunk, s így korának megállapításában feltételezésekre vagyunk utalva, duzzasztógátja alapján azonban római kori eredete kétségtelennek látszik. A „malomcsatorna'' a magyar történelem folyamán is — a középkortól egészen napjainkig — üzemben volt. Gazdasági jelentő* Bendefy L.-V. Nagy I.A Balaton évszázados partvonalváltozásai. Bp. Műszaki Kiadó, 1969. ** Károlyi Zoltán adatai nyomán. — Mai szemmel nézve mind e vízlépcső és csatorna, mind az ismert víztárolók elsődleges célja vízerőhasznosítás lehetett. Ennek ellenére Pannónia területén az ásatások ez ideig nem tártak fel római eredetű vízimalmot, mint ahogy a római birodalom más területén is csak szórványosan tudunk malomépítésről. (Forbes, R.J.: Studies in ancient technology, 2. Leiden, 1965. 98. p.) Ez annál meglepőbb, mert a népvándorláskori germán jog már az V. sz.-tól kezdve tartalmaz malomjogi rendelkezéseket, s igen valószínűtlen, hogy a malmok éppen a római birodalom bukása után terjedtek volna el. ségét jól mutatja a patakmenti települések sora, és az a XVI. századi adat, mely szerint, amikor Jurisics Miklós emberei, védekezésül a török ellen, átvágták a Gyöngyös- patak gátját, 13 malom maradt víz nélkül. Feltételezik, hogy a Gyöngyös-patakhoz hasonlóan ugyancsak római kori, s vele valószínűleg egyidős létesítmény a Kis-Rába is: a Répcével párhuzamosan, a völgy szélén s viszonylag magas, árvízmentes terepen vezetett mesterséges meder, mely kitűnően használja ki a terepviszonyokat. A nagy esésű csatorna vízerejét — legalábbis a középkortól — ugyancsak több malom hasznosította.* Fekete Zsigmondi véleménye szerint a fentiekhez hasonló s talán szintén Galerius idejéből való római kori létesítmény a Principális-csatorna is, mely a mintegy 50 km hosszú észak-déli irányú völgy mocsarainak lecsapolására épült, s Nagykanizsa mellett elhaladva Murakeresztúrnál ömlik a Drávába. Jelentősebb vízrendezési munkálatokat kellett végezniök a rómaiaknak nagyarányú út- és hídépítési tevékenységükkel kapcsolatban is. Közismert ilyen mű, melynek romjai az egykori aquincumi útvonal men* A Kis-Rába római eredete ellen szól, hogy a Rába vizet itt, Nicknél nem kőgáttal, hanem rőzsegáttal duzzasztották fel, ez pedig a középkori magyar malomgátak építési technikája volt. - A régészeti kutatás eddig sajnos kevés figyelmet fordított a csatornák korának megállapítására és a velük kapcsolatos építmények feltárására. Így azután az irodalom, nem ismerve a középkori magyar vízépítés színvonalát, minden ismeretlen eredetű, török kor előtti csatornát vagy a rómaiaknak, vagy az avaroknak tulajdonított. E téren nagy feladatok várnak még a régészeti kutatásra. 25
