Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 1. A vízi munkálatok kezdetei a Kárpát-medencében és szerepük Magyarország gazdasági életében a XVII. század végéig

Érthető tehát, hogy műszaki létesítményei sem maradhattak a kor színvonala alatt (í. ábra.)

Pannónia két közigazgatási egysége, a nyugati provincia (Pannonia Superior) központja, Sabaria (Szombathely) és a keleti provincia (P. Inferior) központja, Aquincum (Óbuda — Aquincum) valamint más városok (Brigetium — Ószőny, Scarabantia — Sopron stb.) vízvezetékeinek, csatornáinak műszaki megoldását tekintve nem lehet meglepő, hogy hasonló színvonalú öntöző- és lecsapoló csatornák, zsilipek maradványai is fellelhetők.

Közülük a legnagyobb jelentőségű és méretű munka a Balaton vízszinének leszállítását szolgáló Sió-csatorna lehetett, melynek építéséről Sextus Aurelius Victor római történetíró is megemlékezett (2. ábra). A Galerius császár (293—311) parancsára épült csatorna kitorkollását, régi medrét a kutatás a mai Sió-toroktól keletre, a tabi vasút mellett. Siófok északkeleti határában találta meg, egy elég jelentős méretű kőépítmény, a zsilip maradványaival együtt.21-21/3 Üjabb kutatások szerint a csatorna a középkor folyamán is üzemben volt, s csak a XVI. sz. végén

24