Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 3. A Duna Budapesttől a déli országhatárig
dályozó zátonyok, gázlók javításának jó módszere.* 1914—1926 között ezen a szakaszon nem folyt semmi munka. 1928-ban Dunaszekcső körül épült néhány kisebb partvédezet és jól sikerült a Baja alatti nagy kanyarulat bevédése. Ekkor kezdték biztosítani a Sü- kösdnél épült 3 átmetszéses erősen fejlődő homorú partomlásait. Helyenként terelő sarkantyúk is épültek: a dusnoki kanyarulatban 1935-ben 5 jobb parti sarkantyú készült. Minthogy a bogyiszlói átvágásban a szabályozás helyes módszere tekintetében nem alakult ki egységes vélemény, a budapesti Műegyetem vízépítési laboratóriumában modellkísérletet is végeztek, de az sem szolgáltatott pozitív eredményt, mert csak az árvizek hatását vizsgálták, a kisvizekét nem. 1930-ban nagysugarú párhuzamművet építettek a bal parton, de a hatás nem volt megfelelő, mert a víz alámosta az 1905-ben épült jobb parti műveket. Sok gondot okozott az 1471—75 fkm-ek közötti sárospataki kanyarulat szabályozása. Itt 1870 körül zátonyból középsziget fejlődött, a Kádár-sziget, melynek baloldali ága, a Kádár-Duna volt hajózható. 1946 után, hosszas vita után, ezt az ágat elzárták és a Sárosparton hosszú, nagy partvé- dezetet építettek. 1958-ig további 5 kanyarulatot szabályoztak partvédezet és egy-két bekötő keresztgát építésével. Ezek voltak a Gemenci, Koppányi, Szeremlei, Bődéi és Bári kanyarulatok. Az 1956. márciusi árvízkatasztrófa után a bajt okozó jégtorlasz helyén, ill. alatta végeztek mederszabályozási munkákat a bogyiszlói átvágásban és a Sió torkolata körül. A jégtorlódásból származó jeges árvizek veszélye akkor fog csökkenni, ha Budapest felett a tervezett nagymarosi duzzasztómű elkészül, ahol a zajló jég egy része ideiglenesen visszatartható lesz. Addig is jégtörőhajókkal igyekeznek a jégveszélyt csökkenteni. 3.3.2. A Paks—Sió-torok közötti Duna jobb parti terület ármentesítése és belvízlevezetése-m Paks alatt a Dunát szegélyező löszös dombok eltávolodnak a folyamtól. A Duna árvizei ezt a lapályt is gyakran elárasztották, ami ellen korán, már a XVIII. sz.-ban kezdtek védőtöltéseket építeni. A Sárvíz * A gereblyés hajó nagy, gereblyeszcrű fogakkal ellátott szerszámot bocsát a fenékre és a gázlón keresztül lánccal húzza maga után. A „gereblye" a fenék anyagát felkavarja, így azt a víz magával ragadja és a gázló néhány deciméterrel mélyíthető. Ezt a módszert egyébként a Felső-Dunán szokták alkalmazni. szabályozásával egyidejűleg a töltésépítés is fellendült és 1810—25 között Zichy Ferenc királyi biztossága alatt Pakstól Bátáig 32 ezer öl (60 km) hosszúságú töltés épült. Ezek a töltések természetesen még nem voltak kielégítő méretűek, de az akkor épített dunai átmetszések is hoztak az árvízi helyzetben némi javulást. 1829-ben a Duna hatókörzetében, a Nádor-csatornán is épültek töltések 48 km hosszban. A Paks—faddi Ármentesítő Társulat töltései kezdetben megyei kezelés alatt épültek. Az ország egyik legrégibb vízitársulata, 1837-ben alakult, és Paks—Gerjen között 16,3 km védtöltést épített ki, mely mintegy 6800 ha terület védelmét biztosította.* Később Gerjentől lefelé a kanyargó Duna jobb partján építettek 68 km töltést, ezenkívül az átmetszések által levágott, bal partról átkerült szigeteket is körültöltésezték. A bogyiszlói öblözetben 1845-ben kezdték a töltést építeni megyei vezetéssel és közmunkával. A 7 km hosszú nagy átmetszés elkészülte után sokáig nem töltötték át a tolnai Duna-ág felső végét, ezért a bejátszó árvizek elleni védelem céljából Mözs község 1857-ben töltést épített Tolnától kiindulva a taplósi Duna-ág és az 1854-55- ben elkészített 4 km hosszú új Sió-meder (csatorna) mentén egészen a Sárvíz betor- kollásáig. 1879-ben Paks és Gerjen között 11 km hosszú töltést építettek ki. 1882-ben a bogyiszlói sziget árvédelme érdekében a veszélyeztetett helyeken, minthogy a sziget az állam által létesített átmetszés miatt került hátrányos helyzetbe, állami segéllyel 12,2 km hosszú töltés épült. Az 1891. évi jeges árvíz Gerjennél átszakította a töltést és 3450 ha-t elöntött. Ezután magasították a töltést. 1892-ben újabb árvíz pusztított, mely meghágta azokat a töltéseket, amelyeket előző évben nem magasítottak, úgyhogy ezeket is magasítani kellett. Betetőzte a sok bajt, hogy 1893-ban újabb jeges árvíz pusztított, mely helyenként 80 cm-rel haladta meg az előzőt. Két ponton átszakadt a töltés ezúttal is, 6700 ha-t elöntött és elpusztította Gerjen községet. Ezután ismét magasítani kellett a töltést még a bogyiszlói szakaszon is. Ez a vidék is azok közé tartozott, melyek hosszú, keserves küzdelmet folytattak a Duna pusztító árvizei ellen. Az állam is közbelépett. Az 1893:XVI. te. rendelkezett a fájsz—bogyiszló—bajai Duna-szakasz szabályozásáról. A társulat újjáalakult, árterébe vonta a bogyiszlói szigetet és 1894-ben átvette körtöltését. * A társulat 9 100 ha árterülettel alakult, majd újabb területeket vont be működési körébe, miközben nevét többször is változtatta. Területe az ártérfejlesztés óta 16 400 ha (1894.). 242 1
