Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 2. A Duna a nyugati országhatártól Budapestig

vezetés céljából. 1799-re kiásták a Hege­dűs-csatornát Bősárkány és a Királyié kö­zött, mely a XIX. század elején már 28,5 km hosszú volt. Ezek a munkák átmeneti eredményeket hoztak. Kis József írja, hogy a csatorna a Királytó környékét lecsapolta, az járhatóvá vált a marha számára. A Han­ságban oly hirtelen apadt a víz, hogy amint az úszó láp leülepedett, nagy súlyánál fogva kiszorította maga alól a vizet, amely szökő­kút alakjában tört utat felfelé. 1800—1814 között az Eszterházy uradalom több csa­tornát építtetett Hegedűs Antal tervei sze­rint és kiásták a Répce és Rábca torkolati szakaszát, ezek azonban nemsokára újra feliszapolódtak. 1808-ban vezették be a Kardos-eret az Ikvába, majd 1811-ben kiásták az ún. Fő­kanálist, mely az Eszterháza körüli vizeket és az Ikvát a Hegedűs-csatornába vezette. 1813-ban a Kis-Rába torkolati szakaszán a fattyúágakat töltötték el, sőt a Hanság- csatorna mai nyomvonalán is kiépült az erdőkig egy kisebb csatorna. 1826 körül a magyaróvári főhercegi uradalom és báró Sina a lébényi Hany-ban 24 km csatornát ásatott, melynek igen jelentékeny hatása mutatkozott; lényegesen nagyobb területről tudtak jó szénát betakarítani, összesen 2000 ha javult meg. — A Szegedi-csatornát Szegedi mérnök építette 1834-ben. A Hanságban épített csatornák helyszín- rajzát és építésük évszámát Szekendi nyo­mán a 18. ábra szemlélteti.178 1830-1835- ben Bobics Károly mérnök vezetésével Fertő-csatornát építettek, mely Győr hatá­rától a pomogyi úttól 2 km-rel tovább épült, de a Fertőt nem érte el. A csatorna nagyon kis méretű volt, így feladatának nem felelhetett meg. Meg kell említeni, hogy a szabályozás előtt a Rábcán 4 vízimalom volt: Bősár- kánynál, Kapinál, Rétinél és Börcsnél. Ezen­kívül a halászok számos rekesztése akadá­lyozta a vízlefolyást. 1870-ben 20,6 km hosszban szabályozták az Ikvát, rendezték a Répce medrét és ki­épült a „Vármegyei árok" a mai kapuvár— bősárkányi csatorna helyén. Mindezek azonban a bajokat nem szün­tették meg. A legtöbb panasz a Rába völ­gyében volt, mert ott az árvíz időnként végigöntötte a vidéket és mindent elpusz­tított; a Hanság mentén kevésbé panasz­kodtak, mert ott évekig kint volt a víz, így itt már erre rendezkedtek be. 1838-ban a bajok orvoslására kiküldött előmunkálati bizottságnak Széchenyi István is tagja volt. A Hanság lecsapolásának megszervezé­sére királyi biztosként kiküldött Zichy Fe­renc erélyűvel és tapasztaltságával sem tudta a nehézségeket legyőzni, így a dolgok maradtak a régiben. A további fejlemények már összekap­csolódtak a Rába-szabályozás kérdésével, így azokat a 2.2.2 fejezet tárgyalta egészen a nagy szabályozás megindulásáig, 1886-ig. A szabályozási tervekben Meiszner Ernő a Hanság déli szélén külvízcsatornát terve­zett, mely Kapuvár—Hugoth között 11 m eséssel hozta volna a vizeket a Rábába és Kapuvárnál felvette volna a Hövejtől oda­191 11.18. ábra. A Hanságban ásott csatornák, Szekendi nyomán

Next

/
Thumbnails
Contents