Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 2. A Duna a nyugati országhatártól Budapestig
Az árvizek kártételei ellen ekkor olvashatunk először a Rába „isztra", vagy később üsztra nevű gátjairól. Sopron megyében ma is esztru-nak nevezik a védtöltést. Az árvíz leggyakrabban Nicknél tört ki és egészen a Hanságig végigöntötte a Rábaközt. Itt már 1579-ben építettek töltést. A XVII. században a törvények és hatósági intézkedések sora foglalkozott a Rábával. Az 1618. évi XIV. te. elrendelte a győri Duna-vidék megszemlélését és Győr, valamint Moson megyék közmunkaerejének felhasználását a veszélyek elhárítására. Az 1622. évi XLII. te. a Rába medrének és az újabb malomárkoknak megvizsgálását rendelte el, és a medrek tisztogatására Győr, Moson és Sopron vármegyék közerejét is átengedte. A medrek jó karba helyezése azért vált szükségessé, mert a Rába árvizei a rendkívül fontos Győr várának épségét is veszélyeztették. Ennek hatására 1630 körül végeztek is bizonyos szabályozási munkákat a Rábán, de a bajok nem szűntek meg, a malmokkal nem bírtak. Az 1635. évi LXIV. te. ismét foglalkozott a be nem végzett tisztogatásokkal és a vízbajok elhárításával, és a feladatok végrehajtására bizottságot küldött ki. Az 1638., 1647. és 1655. évi törvények az előző törvényeket megújították. Az 1647. évi CXXIX. te. gróf Nádasdy Ferencet rendelte ki királyi biztosul a Rába medrének kitisztítására és töltések emelésére. Ebben az időben a Rába partján, pl. Mórichida környékén, már voltak töltések, amit igazol Eszterházy nádor felszólalása az 1643. évi országgyűlésen, ahol szóvá tette, hogy a Rába-menti „osztorukat", töltéseket a koronájukon való szekerezés erősen rongálja. Ugyanezt bizonyítja az is, hogy 1685- ben, a török előnyomulásának a hírére elrendelték, hogy mindazokon a helyeken, ahol az árvíz ki szokott törni, a töltéseket átvágják. 1699 nyarán I. Lipót király rendeletére bizottság járta be a Rába völgyét és jelentésében a malmokat találta az árvízi kiöntés okozóinak. Javasolták az Ásvány nevű árok újbóli megnyitását és kitisztítását, mely árok a „Készéi malom" felett Várke- sző határában feküdt, hogy így a Rába felesleges vize a Marcalba ömöljön. A Rába medre itt ugyanis több méterrel magasabb a Marcalénál. A köztük levő árok megnyitása után, melyet úgy látszik már korábban is megpróbáltak, a Rába a Marcal Mórichida fölötti kiszélesedő völgyét még közepes árvíznél is elöntötte, úgyhogy a Marcal völgye tartósan víz alá került. Ezt igazolja a Veszprém megyei birtokosok későbbi panasza, amely szerint a Rába árvizének átvezetése elposványosította a Marcal völgyét. A panaszt végül a Helytartótanácshoz terjesztették fel, mely 1759-ben (tehát a kinyitás után 60 évvel) az érdekelt megyéket az Ásvány-árok elzárására utasította. 1762-ben Fritscli András mérnök térképet készített a Rába és Marcal környékéről, melybe több kanyarulat átvágását is betervezte. Veszprém megyéhez felterjesztett jelentésében javasolta a Marcal torkolata környékén levő Rába-kanyarok átvágását és a Marcal medrének Marcaltőig való kitisztítását. Igen sok, több századon át tartó vitára adott okot a Kis-Rába-toroki gát, vagy röviden „torokgát", mely Nicknél a Rába vizének egy részét a Kis-Rába malmaira terelte át. A hosszú viszályt az magyarázza, hogy a kérdéses vízi mű Vas és Sopron megyék határán feküdt. Végre 1801-ben a két megye között egyezség jött létre, melynek értelmében olyan sarkantyút kell a Rábába építeni, mely amellett, hogy az árvizeknek ellenáll, úgy terelje el a Rába vizét, hogy abból Vs rész a Kis-Rábába, 2/3 rész pedig az öreg Rábába folyjék. A sarkantyú és zsilip építési költségeit a malomkerekek számának arányában osztották meg, míg az anyag- hordáshoz és kézi munkához szükséges szekér- és napszámos munka Vas megyét y3, Sopron megyét 2/3 részben terhelte. Az építés végrehajtásával hosszabb időre megszűnt az érdekeltek között a viszály. A XIX. század 30-as éveiben a Helytartótanács Zichy Ferencet, aki nagy tapasztalattal rendelkezett a vízszabályozások terén, királyi biztosként megbízta a Rábaszabályo- zás és a Fertő—Hanság lecsapolási munkáinak végrehajtásával. A szükséges tervezést és költségvetést Keczkés Károly mérnök készítette el.* Keczkés az érdekelt birtokosoknak és vármegyéknek 1838. szeptember 24-én terjesztette elő elgondolását. Eszerint a Rábát az árvizeket levezető és hajózó csatornává kívánta kiépíteni, bal partján rrralomcsator- nával. Szabályozni kívánta a Marcalt is Marcaltőig, továbbá a Rábcát úgy, hogy az magába fogadja a Kis-Rábát, Répcét és Ik- vát, a csatornát pedig a Fertőn keresztül Nezsiderig akarta meghosszabbítani és így lecsapolni mind a Hanságot, mind a Fertőt. A szabályozás ügye 1843-ban megindult, s az érdekeltségi gyűlés már kisajátítási biztosokat is küldött ki, de tovább a kérdés 1859-ig nem jutott, amikor a marcal-völgyi érdekeltek (Veszprém, Vas és Zala megyék kiküldötteivel) megalakították a Marcalvöl- gyi Társulatot. így a Marcal szabályozását a Rábáétól függetlenítették. * Keczkés Károly 1846-ban, Vásárhelyi Pál halála után, a Tisza-szabályozás vezetője lett. 187
