Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 2. A Duna a nyugati országhatártól Budapestig
sima, néhány méteres hullámok és mélyedések voltak benne. A kavicsos altalaj a lápszigeteken a felszínre ért. László Gábor 52 lápszigetet számolt meg, amelyek 1—3 m- rel magasabb fekvésűek voltak, mint a mocsár feneke (Róka-domb, Föld-sziget, Hosz- szú-domb, Imel-domb stb.). Ezek a dombok lettek a mocsár gazdasági meghódításának a kiindulási helyei, itt épültek a majorok. László Gábor a lápszigetek területét 1800 ha-ra teszi. A mélyebb pontokon viszont kisebb-na- gyobb láptavak voltak, ezek legnagyobbika a Király-tó, melynek területe 1850-ben 8 ha volt. Nagyobb tavak voltak még a Lobler- tó. Falu-tó (Dorf See), Dadumás (Thaden- marsch) és Karázs (Gareis) tó; kisebbek az Ür tava, Fövényes-tó, Nagy-ér, Harcsás-tó, Karikás-tó, Kerék-tó, Világos-tó, Csíkos-tó, Fenyves-tó. Némelyikük télen sem fagyott be, s rajtuk sok százezernyi madár tanyázott. A láp legmélyebb része Bősárkánytól Ny- ra a Király-tó környékén levő úszó láp volt, mely a rátévedőket elnyelte. (Helyenként az embert és kisebb állatokat még megbírta, de a szekereket és marhát már nem.) A legmélyebb, állandóan víz alatt levő területeket lápi növényzet borította, a magasabb részeken, melyek néha szárazra kerültek, savanyú fű termett, de helyenként jó szénatermő kaszálók, legelők is voltak. Kis József 1797-ből való leírása szerint a szénáért a kapuvári uraságnak (Eszterházy- nak) 7000 Ft árendát fizettek. Nedves években keveset lehetett kaszálni. Marhákat és juhokat legeltettek, melyek néhol hasig süppedtek a lápba. A szekér alatt szárazabb helyeken is úgy hajladozott a tőzeg, mint a szivacs. A terület többi részét 9000 kát. hold területű mocsári erdő borította. (Öreg fenyves, Kis fenyves, Nyíreserdő.) Az Égererdő olyan mocsaras volt, hogy fáját csak jégről lehetett kiszállítani. A Hanság lefolyását a Győr felé rendkívül kicsiny eséssel bíró vizenyős völgyeiét, ill. a benne erősen kanyargó és helyenként elvesző Rábca-ér képezte. A Hanságban árvízkor megemelkedő fölös vizek a terepen lassan le tudtak szivárogni a Mosoni-Duna felé is. A vizek nagy része pedig párolgás útján fogyott el. A Hanságot állandó vízzel tápláló vízfolyások a Kapuvári-Rába vagy Kis-Rába, a Répce, vagy Vittnyédi-Rába és a később odavezetett Ikva voltak. Hegedűs János mérnök szerint ezek a vizek a XVIII. század második felében Győr felé folytak. Később a század végén pedig ellenkező irányban, az Ikvával együtt a pomogyi töltés hídjain keresztül a Fertő felé. Ez nyilván a Fertő és a Hanság különböző térségétől és a Duna vízállásától függött. Az árvizek minden oldalról ebbe a legmélyebb medencébe folytak. A Duna magasabb árvizei olykor már Rajka—Kiliti és Magyaróvár környékén átömlöttek a Hanságba. Ez volt a ritkább eset. Győr felől azonban úgyszólván minden jelentősebb Duna és Rába árvíz be tudott játszani a Hanságba. Dél felől a Rábaköz összes vízfolyásai ide hozták vizüket, köztük legnagyobb volt a Répce. De ezen felül a Rába felsőbb szakaszáról Paty—Ragyogó—Nick körül kiömlő vizek a legnagyobb esés vonalán, Uraiújfalu, Nick, Répcelak, Cirák, Gyó- ró, Himód, Hövej, Kapuvár, Vitnyéd, Agya- gosszergény stb. községek határát elpusztítva egyenesen a Hanságba és a Fertőbe folytak. Árvizek alkalmával a Hanság és a Fertő tó is megtelt. Minthogy a lefolyás egészen jelentéktelen volt, sok száraz év kellett ahhoz, hogy a víz szintje leszálljon. Az egymás közelében párhuzamosan futó Kis-Rába és Répce a mocsárba torkolltak. Köztük jól védetten és nehezen megközelíthetően feküdt Kapuvár vára. Keczkés Károly mérnök 1838-ban készített tervének Meiszner Ernő által ismertetett műszaki leírása szerint a Fertő és Rábca legnagyobb vízállásnál az Illmitz, Moson, Győr, Csécsény és Eszterháza közt levő tért borítja el, ami majdnem kétannyi, mint a Fertő és Hanság területe. A Rábcáról Ujbázy* 1873-ban azt írja, hogy az csak ér volt, amely a mocsarak magasabb fekvésű vizeinek levonulására szolgált és állandó vízzel a Répce és a Kis- Rába táplálták. Kanyargós medre Bősár- kányon felül kezdődött. A Hanság romantikus mocsárvilág volt, Jókai költői tollára méltó hely, telve ezernyi fajta vízi növénnyel, hallal, szárnyassal: a ladikon közlekedő nádi emberek, páká- szok, halászok, vadászok tanyája. Az idegenek elkerülték, mert halálos veszélyt jelentett a beletévedők számára. 2.2.2. A Rába szabályozásának történeti fejlődésel80~182 A Rába neve éppúgy, mint Győr város német neve (Raab) a latin-római „Arrabo" szóból származik, a római uralom emlékeként. A Rába völgye régen évente többször került víz alá. Ennek egyik oka a meder elhanyagolt állapota és a malmok rőzsegát- jai voltak. A Rába mindig bővizű lévén, medrében a malmok egymást érték. * Üjházi János kir. főmérnök. 182. sz. i. m. 186
