Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 2. A Duna a nyugati országhatártól Budapestig

majdnem teljesen kiszáradt. 1853-ban pedig már igen magas volt a vízállás. Magasságát a nezsideri vasútállomás közelében meg­örökítették, és ez 117,60 m A. f. magassá­got mutat. Ez a vízmagasság valóban rend­kívüli lehetett, amit a Rábaszabályozó Tár­sulat 1875-ben hozott határozata is igazolt, amely szerint az ártér határát az 1853. évi legnagyobb árvíz kiterjedése alapján álla­pították meg. 1855-ben a víz leapadt, ek­kor újból nagyon aszályos évek következ­tek, 1862-ben csak 20—100 cm, 1864-ben pedig 15—25 cm volt a víz mélysége a tó­ban. 1865-ben már csak néhány pocsolya maradt benne és 1868-ig teljesen kiszáradt. 1869-ben ismét gyűlni kezdett a víz és 1876-ban a tó már újra elérte a régi mére­teit. 1891—92-ben viszonylag kis víz volt, ez 1899-ig tartott, de ezt a leapadást már mesterséges beavatkozás idézte elő: a Hanság-csatorna kiépítésének előrehaladása. A fenti — csak jelentősebb vízállásokra szorítkozó, hiányos — történelmi felsorolás­ból kitűnik, hogy a Fertő-tónak elég sok­szor volt nagyon kicsi vízállása, sőt 1541— 44-ben, 1694-ben, 1740-ben, 1840-ben és 1865-ben ki is száradt. Hasonlóan nagyon magas tóvízállásokról is tudósítanak a régi feljegyzések. A Hanságl7S~179 A Hanság (16. ábra), valamikor az or­szág legnagyobb összefüggő mocsara volt (az Ecsedi-láp nagyságban csak megközelí­tette, de el nem érte). A Fertő tóval együtt a Kisalföld lesüllyedt medencéje, melynek Győr irányába, vagyis a Rába, Duna össze­folyása felé alig néhány méteres lejtése van. A Fertő és a Hanság annyiban összefüggtek, hogy az egyik áradása, vagy apadása magá­val hozta a másikét is. A Hanság tőzeges medencéje Lébény községtől a Fertő tóig terjed, 55 km hosszú és 10—17,7 km átla­gos szélességű. A legnagyobb szélesség Pusztasomorja—Osli közt mérhető. A bősár- kányi 4 km-es lápszűkület két medencére osztja: a Ny-i rész a Nagy-Hanság vagy Kapuvári Hány, a keleti rész pedig a Lébé- nyi Hány (17. ábra). A Hanság területe 56 400 ha. Osztrák te­rületre mintegy 6—7000 ha hansági terület esik. A megsüllyedt medencét a diluvium- ban meszes, kavicsos rétegek borították, er­re hordtak a Duna és a Rába mellékágai vékony iszaprétegeket, melyek legtöbb he­lyen vízzáróvá tömörültek. A medencében sekély víz állt és rajta erős vízi növényzet fejlődött ki. Évezredek során, a pleisztocén óta, a nád, káka, sás és egyéb vízi növény­zet elpusztult szövevényes maradványai mind vastagabb lápos réteget alkottak, amit az áradások által hozott iszap szaporított, tömörített és részben iszapos lápi (hanyos) föld, részben pedig tőzeg keletkezett (1. 17. ábra). A láp szintje egyre emelkedett (a Hanság szintje a szabályozás előtt 1,5—2,0 m-rel volt magasabb, mint a Fertő-tó fe­neke), a tőzeg egyre vastagodott. A medence altalajának felszíne nem volt 185 11.17. ábra. A Hanság tőzeges területei

Next

/
Thumbnails
Contents