Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 2. A Duna a nyugati országhatártól Budapestig
11.13. ábra. Lajta bal parti csatorna Hegyeshalomnál A Rábaszabályozó Társulat a Duna—Lajta öblözetben, a Lajta medrébe. Magyaróvár fölött 1911-ben duzzasztót és a Mosoni-Dunába torkolló árapasztót épített, ezáltal megszabadította Magyaróvárt a Lajta elöntésétől.175 A Lajta szabályozása soká húzódott. Sokan sürgették, de a megvalósulás fő akadálya az ártér szűk volta volt, ami miatt az érdekelteket aránylag nagy költség terhelte. A Lajta Vízrendező Társulat 1911-ben alakult. A szabályozási terveket Nagymihály Pál pozsonyi mérnök készítette 1918-ban, melyeknek megvalósulását az tette időszerűvé, hogy az osztrákok megkezdték a burgenlandi szakasz szabályozását és magukra vállalták a nickelsdorfi vízosztó zsilip megépítését. A győri kultúrmérnöki hivatal 1927-ben készített végleges terveket a Nagymihály-féle tervek és új felmérés alapján. Az osztrák szabályozással összhangban a szabályozási munkát 1929. június és 1930. április között végezték. Az árvizek levezetésére két, majdnem egyenes meder készült (13. ábra): a két tulajdonképpeni Lajta meder, amelyen malmok és öntözőművek vannak és az árapasztó szerepét betöltő Balparti csatorna (a régi Megyei Kanális). Ezek közt az osztrák területen épült nickelsdorfi (miklóshalmai) osztómű osztja meg a vizet a lajtai vízhasználatok igényei szerint. A szokástól eltérően mindkét ág fele-fele arányban vesz részt az árvizek levezetésében. 1945-ben a nickelsdorfi vízosztómű mozgató szerkezete háborús sérülést szenvedett, ezért azt gerendákkal támasztották fel, hogy a vízhasználatok elég vizet kapjanak. 1951- ben egy hirtelen jövő árhullám, mely egyébként közepes nagyságú volt, a Lajta országhatár körüli szakaszán a töltést több helyen meghágta, mert a duzzasztót nem lehetett kezelni. Bár a duzzasztó háborús kárát aztán később kijavították, mégis biztonságból a határon töltések között, 300 m hosszú átvezető csatornát építettek, amelyen a Lajtából az árvíz átvezethető a Balparti csatornába. 2.Í.4 A Szigetköz ármentesítése és belvizeinek levezetése A Kisalföld helyén a Duna deltájából kialakult hordalékkúp abban különbözik a tavi deltától, hogy „szárazon épül". A hordalékkúp csúcsánál a folyó több ágra szakadva szétterül és így eleven erejének nagy részét elvesztve rakja le hordalékát. Ha valahol már sok hordalékot rakott le, elhagyta ezt a medrét és viszonylag alacsonyabb területrészt keresett. A régi tavi delta anyagával ez a hordalékkúp szervesen összefügg, mert a Szigetköz alatt 200—400 m vastag erősen vízáteresztő kavics van. A kavicsot a sziget felső részén csak egészen vékony alluviális réteg borítja: néha már ásónyomnyi mélységben megtalálható a kavics. Lejjebb, az eséstörésnél, kb. Patká- nyos vonalában (a Medvei híd fölött), ahol nemcsak a Dunának, hanem a terepnek is lecsökken az esése, lejtése, a fedőréteg vastagsága is mind nagyobb lesz és a Szigetköz alsó harmadában a kavicsot már 3—5 m vastag kötött iszaptalaj borítja.176 175
