Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 2. A Duna a nyugati országhatártól Budapestig
védték meg a nagy sebességű víz kimosása ellen. A szorítómű csak ideiglenes megoldás volt. A Mosoni-Duna fejlesztését is célzó végleges mű — a rajkai (régebben csunyi) zsilip — 1907—1908 között épült. Ez a zsilip az átfolyást teljesen lezárta és szabályoz- hatóvá tette (12. ábra). 2 X 10,0 m szélességű nyílását csődökkel leereszthető hal alakú, középen kihasasodó, vasszerkezetű betétgerendákkal lehet lezárni. Kezelése éppen ezért rendkívül nehézkes, több segédmunkás szükséges hozzá. A zsilip ugyanis hajózsilip felső fejeként épült meg, mert akkor a Mosoni-Duna csatornázását, vagyis vízlépcsőkkel való hajózhatóvá tételét tervezték, ezért a falazaton meg van a zsilipkamra kapuinak a fülkéje, valamint a kamra töltését szolgáló körülfutó csatornák is. A rajkai zsilip azonban elsősorban árvédelmi célt szolgál, másodsorban a Mosoni-Dunát van hivatva (64 m'Vs) friss élővízzel ellátni.173 A Mosoni-Duna Rába-torok alatti szakasza Győrtől lefelé hajózható. A partján fekvő Győr mindig is élénk hajóforgalmat lebonyolító kereskedőváros volt. Az első világháború végén a Győrött építeni szándékolt ágyúgyár számára megkezdték egy 4 km hosszú hajózó csatorna és a végén kétágú kikötőmedence építését, melyet 1924-ben fejeztek be. Ezt az Ipar-csatornának nevezett kikötőt azonban az ipar- telepítés tervének megváltozása miatt azóta sem használták. A harmincas évek második felében a Győr—Gönyű közötti szakaszon az elégtelen mélységű Somosi gázlót kisvízszabályozó rő- zsesarkantyúkkal és kotrással rendezték. A 40-es években pedig a torkolati szakaszt szabályozták. A rajkai zsilip megépítésével az árvizek elleni védekezés szüksége megszűnt és csupán a Mosoni-Duna alsó részén, a Gönyű felől visszaduzzadó nagy-dunai árvizek határáig védekeztek mindkét parton a vizek kiöntései ellen. A jobb parton a Rába-szabá- lyozás keretében az 1886—87. években a Rábca torkolata fölött 20,05 km hosszban 246 000 m:! földmozgatással, 1892-ben Kunsziget—Réti között, majd 1899—1900-ban Mecsér irányában 95 700 m3 földmunkával, a bal parton pedig a Szigetköz ármentesítésével kapcsolatban 1894—95 között Vénektől Győrig és onnan a visszaduzzasztási határig 33,5 km hosszban épült töltés. 2.1.3 A Duna—Lajta ártér vízszabályozása A Duna árvizei általában a mai országhatár felett Oroszvárnál, a jobb oldal felé törtek ki, és ott a Csuny—Rajka közti völ- gyeleten végigfolyva a Lajta alsó részét és Magyaróvárt veszélyeztetve átömlöttek a Hanságba. A kitörés helyén. Oroszvárnál, már a XVII. században volt két különálló töltés- szakasz. Mária Terézia idejében a főbetörés helyén 4,4 km hosszú, kőből készült töltést építettek, mely még ma is betölti szerepét. Ettől lefelé épült Laáb Gáspár Moson megyei mérnök vezetésével 1791—93-ban az ún. Duna—Lajta árteret védő töltés, melyet később a rajkai zsilipnél becsatlakoztattak a szigetközi védvonalba.174 A Lajta folyó az Ös-Duna régi torkolatának helyén lépett be a Kárpát-medencébe és a régi folyóágy hatalmas kavicsvöl- gyében barangolt. Heves árvizei hazánkban néhány km széles árterületen ömlöttek szét és Mosonmagyaróvárnál a Mosoni-Dunába folytak. (Ld. I. térképpárt.) A Lajtáról a XVIII. században többen készítettek térképeket és szabályozási terveket. Ezek alapján a felső — ma osztrák — szakaszon az 1780-as években több átvágás készült, az alsó szakaszon pedig ugyanakkor megépült Miklósfalva és Magyaróvár között a Megyei Kanálisnak nevezett árapasztó csatorna, mely ma Lajta Balparti csatorna néven szolgál az árvizek részbeni levezetésére. 11.12. ábra. Csunyi (rajkai) zsilip 174
