Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 1. A magyarországi Duna-szakasz és Duna-völgy vízszabályozásának általános kérdései
11.8. ábra. Árvízi töltésszakadások a Fájsz— mohácsi szakaszon 1956-ban fejlődött hatalmas jégtakarót, amely akadozva, torlódva, lefelé haladtában folyton gyarapodott. Ugyanakkor a magyar Duna alsó szakaszán még szilárdan állt a jégtakaró. Először Dunaföldvár alatt keletkezett jégtorlasz, mely a levonuló árhullám vizét megduzzasztotta. A víz itt is elérte a töltés koronáját, de a nyúlgátak építésével végrehajtott erélyes védekezés megakadályozta a töltésszakadást. A Soroksári Duna-ágat alulról lezáró tassi hajózsilip mellett a víz ugyan betört a Soroksári Duna-ágba, de a Duna-ág menti régi töltések megakadályozták a további károkat. Súlyos kárt jelentett azonban a tassi vízerőtelep pusztulása, melyet a betört víz alámosott. A dunaföldvári torlasz még állt, amikor egy alatta leszakadó jégmező és az egyre áradó víz nagy tömege a bogyiszlói átmetszésben hirtelen megtorlódott, és Dombori alatt második, igen veszélyes és makacs torlasz keletkezett. A torlasz az erősen áradó vizet a töltéskoronáig duzzasztotta és Doromlásnál, a jobb oldalon töltésszakadást idézett elő. A víz elárasztotta a fadd—bogyiszlói öblözetet. Ekkor történt a nagy katasztrófa. A víz nyomása hirtelen meginditotta a dunaföldvári torlaszt és a visszatartott nagy tömegű víz és jég rázúdult a szilárdan álló dombori jégtorlaszra. A pusztítás minden képzeletet meghaladott, a töltéseket minden irányban átszakította az áradat. A bal oldalon Vajastoroknál tört be a víz a Sárközbe (8. ábra), a jobb oldalon pedig számos helyen átszakította és meghágta a Sió töltéseit, IPörbölynél elöntötte a Szekszárd—bátai öblözetet, majd tovább zúdult és a bal oldalon a margit- taszigeti töltést 14 helyen átszakítva, ezt az öblözetet is elöntötte (1. 8. ábra). Összesen 58 töltésszakadás keletkezett, amelyek 74 000 ha elöntését okozták. A védekezés költségét 179 millió, a vízi létesítményekben szenvedett kárt 75 millió, az egyéb népgazdasági károkat 373 millió forintra becsülték. Kiürítettek 39 községet, vele 57 000 embert. Az árvíz 5171 lakóépületet sújtott. Az árvíz után nagy erővel indult meg a helyreállítás. A töltéseknek az új, sokkal magasabb vízszintekhez tartozó kellő magasítása igen nagy áldozatokat követelt. A végrehajtott munkák és az árvédelem fokozott megszervezése már azt eredményezte, hogy az 1965. évben bekövetkezett rendkívüli árvíz, amely mind magasságával, mind tartósságával jóval felülmúlta a megelőző jégmentes árvizeket, már gátszakadás nélkül vonult le. Ez az árvíz rendkívüliségével igen gazdag árvízvédelmi tapasztalatokat adott, melyek alapján és új építési módszerekkel a dunai árvédelmi gátak teljes átépítése várható a jövőben. De a töltésmagasításokon kívül megin dúltak a jégtorlaszok keletkezési helyeinek folyamszabályozási eszközökkel való megszüntetésére irányuló munkálatok is, a jégtorlaszok megbontására pedig nagy hatású jégtörő hajók épültek. A jeges árvizek veszélyét azonban ma sem mondhatjuk elhárítottnak, mégis erősen remélhető, hogy a Dunán tervezett vízlépcsők is — megépültük után — jelentősen csökkenteni tudják majd a zajláskor meginduló jég tömegét. 166
