Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 4. A vizek szabályozása a XIX. század második felében és a XX. század elején (1850–1919)
alatt beletanuló uralkodó rétegek — az idegen érdekek érvényesítésének engedve — cserbenhagyták a „Tisza-völgy rendezésének" ügyét. Hiába biztosított az első országgyűlés a közlekedés — a vízi utak és a vasutak együttes — fejlesztésére jelentős összegeket (1867. XIII. te.), a vasútépítésben érdekelt tőkéscsoportok gondoskodtak róla, hogy ezek csaknem kizárólag a vasútépítésben kerüljenek felhasználásra.** E szellemnek megfelelően a törvényhozás hosszú ideig csupán különböző jogi intézkedésekkel támogatta a vízszabályozó társulatokat. Így született meg a vízszabá- lyozási társulatokról szóló 1871:XXXIX. te., a gátőrségről szóló ugyanez évi XL. te., valamint a belvizek levezetése körüli eljárásokat szabályozó 1874 :XI. te. A társulati törvényt 1879-ben (XXXIV. te.) az ügyvitelre és működésre vonatkozó újabb előírásokkal egészítették ki. (Különösen az engedélyezési eljárással kapcsolatbon.)115-116 A kormányzat és a törvényhozás s nemtörődömsége az érdekeltek éberségét, és az aszályos időszak hatására megcsappant lelkesedését is elaltatta. „Ennek a vétkes könnyelműségnek tudhatjuk be azt, hogy a Tisza mentén (ebben az időben) újabb jelentékenyebb munkálatokra alig került sor."* Pedig az 1869 után bekövetkező csapadékos időszak egyre magasabban tetőző árvizeivel ismételten felhívta a figyelmet a veszélyekre. Az 1876. évi árvíz alkalmával a Középtiszai Árihentesítő Társulat árterén nem kevesebb mint 140 000 kát. hold került víz alá. A felsőbb szakaszokon kifejlődött átvágások ugyanis meggyorsították az árhullámok levonulását. így az alsóbb szakasz kedvezőtlen lefolyási viszonyai miatt a középső szakaszon szétterülő víz megrekedt s az egymást követő árhullámok egymásrahal- mozódása az árvízszin veszélyes mértékű emelkedésére vezetett. Az árvizek levonulásának meggyorsítása érdekében a szabályozás mérnökei már 1876—77-ben sürgették az alsó csongrád— szegedi szakasz átmetszéseinek mielőbbi kiszélesítését 45 m-re. Vészjelzésük azonban süket fülekre talált, s a közvéleményt csak a még súlyosabb, 1879. évi szegedi árvíz tudta felébreszteni, mely az árvédelmi töltéseket áttörve, hátulról támadta meg Szegedet és földig lerombolta az Alföld legvirágzóbb városát. (1879. márc. 12.) A töltésezés és az árhullámoknak említett, nem várt egymásra halmozódása az árvizek tetőzését megemelte és az árvízveszélyt erősen növelte. ** Károlyi Zs. 12. sz. i. m. 169-181. p. * Babos Z.-Mayer L. 9. sz. i. m. 70. p. E veszély növekedését jól jellemzi az észlelt legmagasabb vízállás állandó emekedé- se: Szolnoknál, Csongrádnál és Szegednél: Szolnok Csongrád Szeged 1830-ban 683 610 613 cm 1881-ben 764 620 846 cm emelkedés: 81 210 233 cm Az 1879. évit is meghaladó 1881. évi árvíz újból kemény próbára tette az árvédelmi berendezéseket és a társulatokat. A legsúlyosabb gátszakadás a Felsőszabolcsi Ármentesítő Társulat területén volt, ahol 44 ezer kh került víz alá. A Tisza—Maros szögi kisebb társulatok töltésein pedig csak a katonaság bevetésével lehetett elejét venni a katasztrófának. (E tapasztalatok vezettek a Körös—Tisza—Marosi Ármentesítő Társulat, az egyik legnagyobb ármentesítő társulat megszervezésére 1881-ben.) „Szeged árvizes mártíromsága" és az azt követő ismételt árvizek lényeges változást hoztak a Tisza-szabályozás történetében. Szeged katasztrófája után, mely egész Európát megrendítette, (s nemzetközi se- gélymozgalmat indított el, melynek emlékét őrizte az újjáépült város körútjainak neve) — a Tisza-szabályozás ügyét nem lehetett többé nem életkérdésnek tekinteni. Az emberéletben elszenvedett veszteség és a sokmilliós károk után nem lehetett többé a korábbi nemtörődömséggel, részvétlenséggel kezelni, az érdekeltek magánügyévé degradálni az ármentesítés kérdését. A közvélemény nyomására a kormányzat előbb az 1879:XXXV. te. alapján 8 millió forintnyi hitellel tette lehetővé a társulatok anyagi helyzetének megerősítését, majd az 1880:XX. te. alapján biztosított kölcsönből 15 milliót Szeged újjáépítésére, 25 milliót pedig 50 év alatt törlesztendő 6%-o? kölcsön gyanánt a tiszai társulatok számára folyósított. Némi támogatást jelentett az 1881 :LXII. te. is, mely a vízszabályozási munkálatokkal hasznosíthatóvá tett területek 15 évi adómentességének (1875 :VII. te.) meghosszabbíthatóságáról intézkedett. A törvényhozás munkájára, mely az 1871 rXXXIX. te. és az 1879:XXXIV. te. hiá- nyoságainak kiküszöbölését célozta, az ún. tiszai törvény, majd az 1885:XXIII. te. a vízjogi törvény létrehozása tette fel a koronát. • Az ismétlődő árvizek nemcsak a társulatok anyagi támogatását tették szükségessé, hanem — megingatva az addigi munkálatok eredményességébe vetett bizalmat — a kormányt a Tisza-szabályozás egész munkájának felülvizsgálatára késztették. A Ti- sza-völgy népe és a közvélemény megnyug118
