Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
Bevezetés
1. ábra. A Kárpát-medence vizei a földtörténeti harmadidőszak végén az alsópliocén (pannon) és a felsőpliocén korszakban a mai Magyarország határainak feltüntetésével (J. Fink után). ban, a felső pliocénben kialakult a mai vízrendszer őse. Ha ennek az ősi vízrendszernek fejlődését végig kísérjük, és főbb változásait csak vázlatosan foglaljuk is össze, akkor azt mondhatjuk, hogy a Kárpát-medence mai elrendezésű vízhálózata a harmadidőszak ősi vízrendszeréből három nagy szerkezeti változás következtében alakult ki. Ezeket vázlatosan az alábbiakban írhatnék le. 1. A geológia leírása szerint* a harmadidőszak végén, a felső pliocénben (f. ábra), kb. 2—2,5 millió évvel ezelőtt, a Keleti- Alpok és a Nyugati-Kárpátok lezúduló vizeit a Duna őse a mai Dunántúlon át, északi—déli irányban, több ágban vezette a drávai süllyedők felé. Ugyanekkor a Kárpát-medence keleti részének vizeit a mai Alduna felé azok a vízfolyások vitték, melyek a tiszai vízrendszer ősének mondhatók. A Kárpát-medence eme kezdetleges ősi vízrendszerében fokozatos változás akkor következett be, amikor a drávai mély rész feltöltődött és az alföldi mély medence megélénkült további süllyedése fokozato* Szádeczky-Kardos Elemér: Geologie dcr Rumpfungarlán- dischen Kleinen Tiefebene. Sopron, 1938. Sümeghy József: A magyarországi pleisztocén összefoglaló ismertetése. MAFI évi jelentés i953-ról, II. kötet. Fink, J.: Die Paláogeographie dér Donau (Limnologie dér Donau, Liefg. 2.). Stuttgart, 1966. Erdélyi Mihály: A Duna-Tisza-közének vízföldtana. Hidrológiai Közlöny, 1967/6. és 8. füzet. san, egyre inkább keleti irányba terelte a vízrendszert. Ekkor a töréseken át, illetőleg azok mentén kialakult a visegrádi áttörés, majd a visegrádi Duna-szakasz. A visegrádi áttörésen most már átfolyó ,,Ös-Duna" a mellékfolyóival együtt a mai Zagyva-torok felé törekedett. Ekkor tehát az ,,Ösduna" két részben folyt az al-dunai áttörés felé: az egyik keletnek a mai Zagyva-torok felé, a másik pedig a Dunántúlon át — ahol még egyideig szintén volt átfolyás —, délfelé a drávai süllyedt medence felé. A visegrádi áttörésen átfolyó „Ös-Duna"- ágnak a homokját találjuk meg Budapest és Gödöllő között. Azért homokot, mert a Kisalföld — amelyen mint lesüllyedt mély derítő medencén az „Ös-Duna" keresztül folyt — a durvább üledéket felfogta. A Kisalföldön azért találunk több száz méter mélységig durva kavicsot. Csak a Dunántúli-középhegység és a Gleichenberg—Keszthely közötti terület megemelkedésekor vált el a Duna és a Dráva vízrendszere egymástól, és mindegyik külön-külön tartott a délalföldi mélyedés, majd onnan a Vaskapu felé, ahová a mai Zagyvától keletre eső hegységkeret vizei is lefutottak. 2. A harmadidőszak és negyedkor fordulóján, a felső pliocén és a legidősebb pleisztocén korszak határán, ezelőtt kb. 0,8—1,2 millió évvel, ismét megélénkültek a földszerkezeti mozgások, de a süllyedés 10
