Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.2 Mézes Miklós: Halélettan
A hipofízis középső lebenye (adenohipofízis pars intermedia) két - az újabb adatok szerint esetleg három — sejttípussal rendelkezik, amelyek közül kettő a bőr színanyagait tartalmazó sejtekben a pigment eloszlásának szabályozásért felelős. Hormonjai a melanocita stimuláló hormon (MSH), amely a pigmentanyag diszperzióját, illetve a melanocita kontraháló hormon (MCH), amely a pigmentanyag koncentrálódását idézi elő. Szintén a középső lebenyből izoláltak egy harmadik hormont, a szomatolaktint (SL) is, amely egy glükoprotein, és feltehetően a prolaktin mellett szintén hatása van az ionegyensúly fenntartásában és szabályozásában, valamint esetleg az ivarérési folyamatokban is. A hipofízis hátulsó lebenye tárolja, illetve elválasztja a hipothalamus neuroszek- retoros sejtjei által termelt és azok neuroszekretoros axontermináljaiból itt felszabaduló nonapeptideket (kilenc aminosavból álló szekvenciák). Elsősorban az arginin- vasotocint, amely minden csontoshalfajban előfordul és fő funkciója a veseműködés szabályozása. Hatására növekszik a nátriumbeáramlás, csökken a vizelet nátriumtartalma és egyúttal fokozódik a diurézis. A másik neurohipofízis hormon, a csontoshalaknál az oxitocinszerű hormonok családjába tartozó izotocin, elsősorban a simaizmokra hat. Hatása főképp a vérerek simaizomzatára van, de emellett befolyásolja az ozmoregulációt is a vese (afferens arteriola) szintjén. Egyes halfajokban megfigyelték, hogy az ozmoregulációban a fehérje-bomlástermékek közül a karbamidnak is szerepe van, amelynek a vese-tubulusokban történő reabszorpcióját is az izotocin szabályozza. Mindkét hormon esetében feltételezik a szaporodásbiológiai folyamatokra kifejtett hatást is, amelynek mechanizmusa pontosan ma még nem ismert. 1.2.11.3. Pajzsmirigy A halak nem rendelkeznek a magasabb rendű gerinceseknél ismert elkülönült pajzs- mirigystruktúrával. Ennek funkcióját, diffúz sejtcsoportok látják el és nem csupán a cervicalis régióban helyezkednek el, de leírtak pajzsmirigyhormont termelő sejteket a szuprarenális szervben is. A pajzsmirigyhormon szekréciós egysége a follikulus. Itt zajlik elsősorban a jód akkumulációja, illetve a jodin oxidációja jodiddá. Az ilyen módon aktivált jód vesz részt ezután a tirozin aminosav-jodinációjában, amely egy specifikus kötő fehéije, a thyreoglobulin felszínén megy végbe. A négy jódatommal jodinált tirozin-aminosav a tiroxin (T4), amely enzimatikus hidrolízissel szakad le a thryreoglobulin felszínéről. A tiroxin hormon hatásai közül kiemelendő az embrionális és korai posztnatális fejlődés során a neuronok mikrokapilláris rendszerének kialakításában játszott szerepe és az alapanyagcsere fenntartása a mitokondriális folyamatok révén. Emellett a tiroxin gátolhatja a szexuálendokrin funkciókat (hipotalamikus szinten), valamint hatása van a tengervíz-édesvíz adaptációs folyamatokban is a migráció során. A tiroxin mellett meg kell említeni a perifériás szövetekben az ún. dejod- inációs folyamatok során keletkező aktív metabolitot, a 3,5,3'-trijódtironint (T3) is. Ennek a „klasszikus” pajzsmirigyhormonhatások mellett szerepe van a szteroidok, ezek közül főképp a szexualszteroidok bioszintézisének aktiválásában is. AT4-*T3 átalakulás mellett a periférián lehetőség van az aktív T3 mellett az inaktív reverz 3,3’,5'-trijódtironinná (rT3) történő átalakulásra is. Ennek alapján felvetették halfajokban is annak a lehetőségét, hogy a pajzsmirigyhormon termelése mellett a tiroxin 94
