Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.2 Mézes Miklós: Halélettan
letnek az irtása esetén a halak környezetüket felderítő, ún. exploratív, magatartása is zavart szenved, feltehetően a külső impulzusok feldolgozásának hiánya miatt. A diencephalon két féltekéből álló agyterület, ezek között helyezkedik el a corpus pineale (tobozmirigy). Basalis részén a thalamus, illetve a hypothalamus található, amely a neuroendokrin rendszer kapcsolatát biztositja a külső környezet és a neu- roendokrin mirigyek között. A neuroendokrin rendszer másik lényeges szerve, a hipofízis szintén ezen agyterület részének tekinthető. A diencephalon biztosítja a bemenő és kimenő impulzusok közötti kapcsolatot. Ez utóbbi fő szerepe a szervezet home- osztázisának fenntartása. A mesencephalon vagy köztiagy lényeges a külső környezet vizuális ingereinek feldolgozásában, mivel a tectus opticum - a látóidegek kereszteződésének helye - ebben az agyterületben található. A metencephalon vagy kisagy fő funkciója a mozgás koordinációja, az izomtónus fenntartása és a térben való tájékozódás biztosítása. A myelencephalon szerepe az érzékelés, illetve az érzékelés koordinációja. Ez a terület az érzékelőidegek központja, a szagló- és látóideg kivételével. Ebbe az agyi régióba főleg a szomatikus afferens idegek futnak be. A gerincvelő is kettős funkciót lát el: (1) Beviteli (input) oldalon az érzékszervekből származó információkat továbbítja az agy felé idegpályákon keresztül. (2) Kimeneti (output) oldalon idegingerület formájában üzeneteket továbbít az agy felől vagy közvetlen gerincvelői „átkapcsolás” révén a periféria felé. Az autonom vagy környéki idegrendszer típusát tekintve két nagy részre osztható. A szimpatikus idegrendszert a törzsi és lumbális idegek alkotják. Az idegingerület átvivő vegyületek ebben a részben a katecholaminok (adrenalin, noradrenalin), és hatásukat szimpatikus hatásoknak nevezik. Ezek aktivációja során felszabadulnak a szervezet tartalék tápanyagai, fokozódik a szív és a légzőizmok frekvenciája. A paraszimpatikus idegrendszert a cranialis és sacralis idegek alkotják. Az idegingerületet átvivő vegyület ebben a részben az acetilkolin, és hatását paraszimpatikus hatásnak nevezik. Ennek aktivációja során a szervezet tartalék tápanyagainak átalakítása és részben tárolása folyik, csökken a szív és a légzőizmok frekvenciája. Általánosságban elmondható, hogy ha valamely szervet a szimpatikus idegrendszer serkent, azt a paraszimpatikus gátolja és fordítva. A szervezet, az egyes szervek normális működéséhez a kétféle hatás egyensúlyát kell fenntartani. 1.2.10. A halak érzékszervei Az érzékelés tág értelemben a külvilágból érkező ingerek felvételét és a központi idegrendszer felé történő továbbítását jelenti azonos módon kódolt formában, azaz idegingerületként, pontosabban akciós potenciál jelsorozatokként. Az ingerek felvételére - azok jellegétől függően - specifikus receptorok jöttek létre, amelyek bizonyos szervekben koncentrálódtak. Ezeket a szerveket nevezik érzékszerveknek. A halak legfontosabb érzékszerve a bőrük, amelynek receptív funkcióját korábban már tárgyaltuk. 90
