Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.2 Mézes Miklós: Halélettan
1.2.10.1. ízérzékelés, ízlelőbimbók A vízi életmód miatt az ízérzékelés nem elsődleges fontosságú a halak számára, de a víz mint szállító közeg nagy mennyiségű oldott anyagot tartalmaz, amelynek szerepe lehet a táplálékfelvételben, illetve az egyedek közötti kommunikációban is. Az ízlelőbimbók típusukat tekintve kemoreceptorok, amelyek egy meghatározott kémiai ingerre reagálnak. Az inger hatására képződő idegingerület afferens ágon a VII. idegtörzsön keresztül jut az agyba. 1.2.10.2. Szagérzékelés A halak szaglásáról igen eltérő vélemények olvashatók a szakirodalomban. A szagérzékelés fontosságát elsősorban a csapatokban élő halfajoknál emelik ki, mint a kommunikáció egyik lehetséges eszközét. Általánosságban elmondható, hogy a szaglás képessége és a szagérzékelés érzékenysége nagymértékben függ a szaglószerv aktív receptív felületétől, az űn. érzékelő epitheltől, illetve annak vérellátásától. A szagokat érzékelő kemoreceptorok elsősorban a szaglószervben helyezkednek el, az orrüregben, de reakciójuk nagyban függ az inger erősségétől. A képződő idegingerület az I. idegtörzsön keresztül jut az agyba. 1.2.10.3. Hallás és egyensúlyozás A belső fül két fő részből áll, a félkörös ívjáratokból és az ampullából, valamint az utriculusból. Az érzékelőreceptorok az ampullák falában találhatók. Ezek az otholit- kristályok által keltett mechanikai ingereket veszik fel és továbbítják idegingerületként az agy felé. 1.2.10.4. Oldalvonalrendszcr A halak érzékszervei közül kiemelt fontosságúnak ítéljük az oldalvonalrendszert, amely a vízi életmód miatt meghatározó jelentőségű. Típusát tekintve az oldalvonalrendszer egy dinamikus nyomásérzékelő receptorstruktúra, amely különösen az alacsony frekvenciájú hullámokra reagál. Kettős funkciót lát el az oldalvonalrendszer, egyrészt érzékeli a közeg - vízáramlás - vibrációját, másrészt az igen magas frekvenciatartományokban hangérzékelő, amely potenciálisan kommunikatív funkciónak tekinthető. A neuroepitheliális érzősejt afferens ágon a IX. és X. idegtörzs útján teremt kapcsolatot a központi idegrendszerrel. Az oldalvonalrendszer recep- toriális alapját adó neuromast stuktúrák folyamatosan spontán idegimpulzusokat bocsátanak ki az agy felé, igen alacsony frekvencián (100-200 Hz). Ez tekinthető „vivő frekvenciának”, és erre tevődik rá a külső stimulus által indukált ,jel”-frek- vencia. Ezek szerint tehát nem csupán a jel megléte, de annak hiánya is információ értékű az agy számára. 91
