Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.2 Mézes Miklós: Halélettan
testtermelés, a másik a sejtes immunválaszért felelős. A trombociták vagy vérlemez- kék (2-20%) szerepe a véralvadásban fontos. A vérképzés (hematopoezis) folyamata a halak szervezetében nem köthető egyetlen szervhez vagy szövethez, hanem az diffúz módon történik. Kiemelésre méltó ebből a szempontból a keringési rendszer, az erek falának ilyen irányú funkciója, emellett nagy fontosságú hematopoetikus szerv a lép, amelynek külső (cortex) állománya a vörösvérsejtek és a trombociták, belső (medulla) állománya pedig a limfociták és a granulociták néhány típusának a termeléséért felelős. A vérlemezkék - trombociták - termelődésének fő helye a vese, míg egyes granulociták termelését az emésztőcső submukoza állományában feltételezik. Nem zárható ki a vérképzés szempontjából a máj és a gonádok fontossága sem. Nem ismerjük pontosan, hogyan történik a halak vérsejtképződésének a szabályozása. A vörösvérsejtek képződését a legtöbb gerinces fajban - így feltehetően a halakban is - a szervek oxigénellátottsága — pontosabban annak hiánya — indukálja. A máj és a vese oxigénellátottságának csökkenése mint inger aktiválja ezekben a szervekben egy hormon - az eritropoetin - szintézisét, amelynek hatására fokozódik a vörösvérsejtek képződése, pontosabban érési folyamata. Az érett vörösvérsejtek folyamatosan jutnak be a keringésbe az erek közvetítésével. A fehérvérsejtek képződését, illetve érési folyamatait nagyrészt a szervezetet ért külső hatások, pl. fertőzések indukálják. A trombociták száma nagyjából állandó, képződésének speciális ingere nem ismert, feltehető a jelentős vérveszteség ilyen irányú hatása. A keringési rendszer magában foglalja a halfajokban a vérkeringést, illetve az ezzel szoros kapcsolatban lévő és igen fejletlen, ezért általános elnevezéssel vémyirokke- ringést, valamint a halakban ma még igen kevéssé ismert, ún. cerebrospinalis keringést. A vérkeringés funkciója az oxigén, valamint a táplálóanyagok, illetve a hormonok és egyéb biológiailag aktív vegyületek szállítása a szövetekhez, illetve a sejtek anyagcserefolyamatai során keletkező, gyakran toxikus metabolitok szállítása a szövetekből. A vérkeringés tárgyalása során kell említést tenni a lépről mint legnagyobb nyirokszervről, mivel funkciói sok tekintetben összefüggnek a vémyirokkeringéssel. Itt termelődnek ugyanis egyes fehérvérsejttípusok, emellett itt zajlik a vörösvérsejtek lebomlása, majd a hemoglobin degradációja is. Ez utóbbi hatásával függ össze a vas tárolásában betöltött kiemelt szerepe is. A véreloszlás szabályozásában is lényeges a lép, mivel bizonyos mennyiségű vér tárolására képes, amely szükség szerint mobilizálódik. A nyirokkeringés fő funkciója a sejten kívüli - ún. extracelluláris - folyadéktranszport, míg az agykamrák és a gerincvelői üregrendszer körül áramló cerebrospinalis keringésnek szerepe van az agy mechanikai sérülések elleni, valamint a hősokk elleni védelmében, illetve egyes anyagcseretermékek is ide választódnak ki. A keringési rendszer központja a szív, amelynek pitvari és kamrai izomzata tartja fenn, ütemes összehúzódása és elernyedése révén, a vér folyamatos áramlását az erekben. A szívműködés saját szabályozó beidegzés alatt álló folyamat, amelynek alapja a szív saját ingerképző rendszere. Emellett a szív működését befolyásolja a központi idegrendszer is, amely típusát tekintve negatív innerváció, ami a nervus vaguson keresztül valósul meg. Példaként az alábbiakban közöljük annak a vizsgálatnak az eredményét, amelynek során a nervus vagus hatását mérték fel angolna és 80
