Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.2 Mézes Miklós: Halélettan
ponty szívfrekvenciájára. Az eredmények azt mutatták, hogy a nervus vagus átvágása, ezzel a centrális gátlás kiiktatása eredményeképpen jelentősen megnő a szívösz- szehúzódások frekvenciája. I. táblázat. A nervus vagus hatása a szívösszehúzódások frekvenciájára Érintetlen nervus vagus Átvágott nervus vagus szívösszehúzódás/perc Angolna 16 48 Ponty 15 31 A vérnyomás a vérnek az erek falára gyakorolt nyomása. A vérnyomás aktuális értéke függ az erek átmérőjétől, valamint a szív munkájától és az erek falának rugalmasságától. A vérnyomás értéke halakban általában alacsonyabb, mint más gerincesekben. Példaként említhető, hogy pontyban például, a ventralis aortában ez az érték a kamrai összehúzódás során 80/40 Hgmm, míg ugyanitt a kamrai elernyedés során 10/30 Hgmm. A vérnyomás értékét számos mechanizmus befolyásolja, amelyek közül a hormonális hatások kiemelkedők. Az adrenalin - a perifériális erekben mérve - a vérnyomást emeli, mig az acetilkolin ezzel ellentétes hatású, vagyis a perifériális erekben mérve csökkenti. Sérülések esetén a thrombocytákból felszabaduló szerotonin az artériakapillárisokban a vérnyomást emeli, ezzel csökkentve az erek átmérőjét, így az átáramló vér mennyiségét. Az arteriakapillárisokban a vérnyomásérték „finomszabályozását” két arachidonsavból keletkező, biológiailag aktív metabolit biztosítja. A prosztaciklin (PGI) a kapilláris vérnyomást emeli, míg a tromboxán (Tx) a vérnyomást csökkenti. 1.2.7. A kiválasztási folyamatok élettana A kiválasztási folyamatok elsődleges szerepe a sejtek anyagcsere-folyamatai során képződő, a szervezet számára potenciálisan toxikus bomlástermékek eltávolítása, illetve a vér optimális pH-viszonyainak fenntartása. A kiválasztás fő helye a vese, de halaknál emellett excretiós funkciója van az epének, a lépnek és a kopoltyúnak is. A vese funkciója a vizeletképzés a vérplazmából képződő ultrafiltrátumból. Ennek során a szervezet belső egyensúlyának fenntartása érdekében lényeges a viz, egyes kationok, a glükóz és az aminosavak visszatartása, a fehérje-anyagcsere egyes végtermékeinek eltávolítása. Az ultrafiltráció során az elektrolitok és a kis molekulatömegű molekulák átjutnak a vesearteriolákból képződő glomerulusmembránon keresztül a Bowmann-tok űrterébe, míg a nagyobb molekulák és a sejtes elemek a glomeruluskapillárisban maradnak. Az ultrafiltrációt elsődlegesen a glomeruluskapillárisban uralkodó hidrosztatikai nyomás, a Bowmann-tok űrterében uralkodó nyomás és a vérplazma kolloid ozmotikus (más néven onkotikus) nyomása határozza meg. Ez utóbbi elsősorban a vérplazma fehérjetartalmának függvénye, lévén a fehérjék jelentős hidrátburokkal rendelkeznek. 81
