Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája
lipidkoncentrációja. Ilyen típusba sorolhatók például a nyálkahalfélék, a porcoshalak, a lazacfélék, a törpeharcsafélék és a bölcsőszájúhal-félék képviselői. Vannak átmeneti fejlődési típusba sorolhatók is, ezeknél a lárvális szerveknek csak nyomai látszanak, ezért inkább „alevin” periódusnak lehet nevezni életüknek e szakaszát. A legtöbb csontoshalra ez jellemző. A halak körében egészen kivételesen előfordul neoténia is, amikor több lárvakori bélyeg is megmarad (funkcionáló elővese, operkuláris kopol- tyúk, pitvar által nem takart szívkamra), miközben az állat eléri ivarérettségét és szaporodni képes. Ilyen előfordul a jéghalaknál (Salangidae). A fiatalkori (juvenilis) periódusban a genotípus a kifejlettekéhez hasonlóvá válik, elérik ivarérettségüket. A lárvális szerveket felváltják a véglegesek, kifejlődnek az ivarszervek, a növekedés sebessége gyors, kialakul az esetleg speciális színezet. Az kifejlett kori (aduit) periódus az első ivaréréstől a reprodukciós képesség jelentős csökkenéséig tart, ilyenkor a növekedés sebessége gyorsan csökken. A hanyatló, öregedési periódusban csökken vagy meg is szűnik a szaporodóképesség, a növekedés igen lassú vagy leáll, esetleg tömegcsökkenés indul el, majd halállal végződik. Ez a szakasz lehet nagyon rövid (akár néhány óra vagy nap a lazacféléknél) vagy igen hosszú (több évig tartó a tokféléknél). A fejlődést és a növekedést elsősorban a genetikai faktorok és a szervezet (életkortól és ivartól függő) fiziológiai hatótényezői szabják meg. Érvényre jutásukat azonban a környezeti tényezők (élettér, táplálék, vízhőmérséklet stb.) jelentősen befolyásolhatják. A halak posztembrionális fejlődése és növekedése során lezajló változásokat legegyszerűbb módon a tömeg, a méret- és a formaváltozások vizsgálatával lehet nyomon követni. A fajra jellemző testméretek eléréséig a szervezet különböző organizációs szintjei meghatározott fiziológiai változásokon mennek keresztül. Ezeket az adott szinten általában morfológiai és tömegváltozások kísérik, amelyek mérhetők. A gerincesek közül azonban halaknál viszonylag kisebb, míg a szárazföldieknél jelentősebb forma- és arányváltozások mennek végbe. Az igy nyert adatokból a haltenyésztési kutatások vagy akár a közvetlen gyakorlati élet számára is következtetések vonhatók le. A halak növekedése egész életükön át tart, de a növekedés sebessége a kor előrehaladtával egyre csökken. A halak lehetséges maximális élettartama fajonként változó. Általában 6-10 évig élnek, de egyes fajok megérhetnek ennél jóval hosszabb kort is. A szervezetet felépítő sejtek élettartama egymástól gyakran igen eltérő. A szöveteket, szerveket alkotó sejtek elpusztulását normális esetben kompenzálják az osztódó sejtek. Ez a fiziológiai regeneráció, amely általában folyamatos utánpótlását jelenti az elpusztult sejteknek. Az idő előtt elpusztult szövetek, szervek, testrészek pótlása a reparativ regeneráció. Ez általában valamilyen külső behatásra bekövetkezett sérülés kijavítására szolgál. A halak sérült pikkelyeiket, úszóikat regenerálni tudják. 1.1.16. Az idegrendszer A halak idegrendszere egy szomatikus részből (agy, gerincvelő és a kiinduló idegek), valamint a vegetatív működési egységből áll. A szomatikus idegrendszer központi részéhez tartozó gerincvelő a porcos- és a csontoshalaknál a csigolyák idegívszárai által határolt üregben található. Morfológiája eltér 58
