Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája
más gerincesekétől abban, hogy a vége felé nem keskenyedik el, duzzanatok nincsenek rajta. A pontyféléknél megközelítően a farok feléig terjed, innen hátrafelé idegsejteket már nem tartalmazó végfonálban (filum terminale) folytatódik. Szöveti felépítése azonban más gerinces állatokéhoz hasonló. A középső szürke állomány Y formát mutat, itt számos idegsejt (neuron) található. A hátsó szarvban (comu posterior) szomato- és viszceroszenzoros, a mellső szarvban (comu anterior) viszcero- és szomatomotoros működést végző, míg a laterális szarvban (comu lateralis) főleg átkapcsoló intemeu- ronok helyezkednek el. A szürkeállomány közepén fut a központi csatorna (canalis centrális), amelynek falát hámszerű feladatot betöltő ependymasejtek határolják. Fontos szerepük van a csatornában lévő gerincvelői folyadék (liquor) és az idegszövet közötti anyagforgalomban. A csatorna az agykamrákkal áll kapcsolatban. A szürkeállományt kívülről a fehérállomány határolja, ahol az ingoláknál még csupasz, a porcos- és csontoshalaknál myelinhüvelyes idegrostok futnak. A szürkeállomány ventrális felén, a fehér állományban futnak a középagy és nyúltagy határán ülő Mauthner-féle neuronok óriásrostjai, amelyek testszelvényenként a szomatomotoros neuronokkal lépnek kapcsolatba. Az óriásrostok serkentő hatású idegek, gyors ingerületvezetést adnak, de szelektivitást nem biztosítanak. A gerincvelő működése az agytól nagymértékben független, az agy főleg gátló impulzusokat küld a gerincvelőbe. A mozgások egyes fázisainak koordinálását a gerincvelő végzi. Számos reflex- és vegetatív működés központja. A csigolyák találkozásának vonalában lépnek ki a szomatikus idegredszer környéki részét adó gerinvelői idegek (nervus spinalis). A háti gyökéren (radix dorsalis) át a szomato- és viszceroszenzoros afferens, valamint a viszceromotoros efferens idegrostok haladnak, a hasi gyökéren (radix ventrális) viszcero- és szomatomotoros idegrostok lépnek ki, majd egyesülnek gerincvelői ideggé. A hátsó gyökéren az érző idegsejtek sejttesteit magában foglaló duzzanat, csigolyaközötti dúc (ganglion spinale) van. A központi idegrendszer legfőbb irányító eleme az agy, amely zsírba ágyazva található az agykoponya üregében (14. ábra). Tömege a test tömegének mindössze 0,1-0,2%-a, és a gerincvelőének körülbelül negyedrésze. Tagoltsága más gerinces állatokéhoz hasonló, de egyes részei speciálisabb felépítésűek. Az előagy (nagyagy) (telencephalon) viszonylag fejletlen, a laterális agykamrák nem is fejlődtek ki. Két féltekére (hemisphaera) tagolódik, rajtuk elöl a másodlagos szaglóközpontok, a szaglóle- benyek (lobus olfactorius) helyezkednek el. A csontoshalak többségénél a lobuszok közelében (az I. agyidegpár révén összekapcsolva), annak előrenyúlt részeként szagló- hagyma (bulbus olfactorius) található. A szaglóhagymákba vezető, a bipoláris szagló érzéksejtek vékony axonjai által alkotott elsődleges szaglórostok itt kapcsolódnak át. A köztiagy (diencephalon) a halaknál gyengén fejlett, szomatoszenzoros, vegetatív és neuroendokrin központokat foglal magában. Ürege a III. agykamra. A dorzális helyzetű, Iátódomb feletti részéről (epithalamus) indul ki a porcos- és csontoshalaknál a pineális szerv vagy tobozmirigy (corpus pineale). A tobozmirigy részben endokrin mirigyként (melatonin termelés), másrészt retinához hasonló szöveti felépítése révén fotoreceptorként működik. Kifejlett halakban fotoreceptorként általában már nincs jelentős szerepe, de több csontoshal esetében (például a tonhalakban) igazolták, hogy a tobozmirigynek van fotoszenzitivitása. Az epithalamusban találhatók a habe- nuláris magvak, amelyekhez a szaglószervből jönnek impulzusok (a vándorló halakban fejlettebbek). A köztiagy látótelep (thalamus) része fontos asszociatív központ, 59
